IV. Károly, apostoli magyar király (1887-1922)

IV. Károly 1887.augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Habsburg Ottó főherceg, édesanyja Mária Jozefa szász királylány. Károly gondos katolikus neveltetésben részesült. Ifjúkora óta egy kis vallásos közösség imádkozott érte, miután egy stigmatizált soproni apáca megjövendölte, hogy sokat fog szenvedni és személyét támadások érik majd. Halála után ebből a közösségből alakult ki a “Károly Király Imaliga a Népek Békéjéért”, amely 1963-ban nyerte el egyházi jóváhagyását.

Károly kora gyermekkorától fogva különleges tisztelettel tekintett az Oltáriszentségre és Jézus Szentséges Szívére. Minden fontos döntését az imádság kegyelmi erejéből merítve hozta meg. 1911. október 21-én vette feleségül Bourbon-Pármai Zita hercegnőt, tíz évig tartó boldog és példás házasságukat nyolc gyermekkel áldotta meg az Isten. Halálos ágyán mondta hitvesének: “Végtelenül szeretlek téged!”

Károly 1914. június 28-án lett az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd tragikus halálát követően. Miközben zajlott a kegyetlen világháború, 1916. november 21-én foglalta el az elhunyt Ferenc József osztrák császári trónját. December 30-án, Budán, Magyarország apostoli királyává koronázták. IV. Károly úgy tekintett uralkodói hivatására, mint Krisztus követésének áldozatos útjára: minden cselekedetében a rábízott népek iránti szeretet vezérelte, csak az ő javukat kereste, életét érettük áldozta fel. Ismerve a háború szörnyűségeit vallotta, hogy egy király legszentebb kötelessége a béke helyreállítása. Ő volt az egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV. Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. A rendkívül súlyos helyzet ellenére belpolitikai téren széleskörű és példaértékű szociális törvénykezésbe kezdett. Az egyház társadalmi igazságosságról szóló tanítása alapján gyakorolta uralkodói hatalmát.

A háborús konfliktus végén IV. Károly magatartása tette lehetővé, hogy Ausztriában további vérontás és polgárháború nélkül, békésen valósuljon meg az átmenet egy újabb társadalmi rendbe. Ennek ellenére elűzték hazájából. A pápa kívánságára, aki tartott a kommunista önkényuralom közép-európai terjeszkedésétől, IV. Károly megpróbált visszatérni Magyarországra, hogy helyreállítsa királyságát, de inkább lemondott szándékáról, semmint hogy egy polgárháború lehetőségét kockáztassa. Madeira szigetére száműzték. Uralkodói hivatását Istentől kapott küldetésként fogta fel, ezért nem mondhatott le trónjáról. Szegénységre kárhoztatva egy nyirkos házban élt családjával. A mostoha körülmények miatt halálos betegség támadta meg. A fájdalmakat elfogadta, és engesztelésül felajánlotta népeiért, hogy azok megbékélve újra egymásra találjanak.

IV. Károly panasz nélkül vállalta tengernyi szenvedését, és halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki őt elárulta. 1922. április 1-jén hunyt el a Legméltóságosabb Oltáriszentségre emelve tekintetét. Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg: “Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”

Erre napra tette a Szentatya a 2004-ben boldoggá avatott utolsó magyar király, IV. Károly liturgikus emléknapját.

Károly király boldoggá avatási eljárásának eddigi története:

1949. február 16. Magyary Gyula posztulátori kinevezése
1949. április 6. a Szertartások Kongregációja engedélyezi az illetékesség megváltoztatását, és megadja a felhatalmazást arra, hogy a halál helye szerint illetékes funchali püspök helyett a bécsi érsek indítsa el az ún. előzetes vizsgálat lefolytatását
1949. július 11-1954. április 1. lebonyolításra kerül Bécsben az előzetes vizsgálat, amit egyidejűleg és kiegészítésképpen lefolytatnak Luxemburgban, New Yorkban, Friburgban, Párizsban, Le Mans-ban és Madeirán
1954. május 22. a Szertartások Kongregációja elrendeli az előzetes vizsgálat anyagáról készített hiteles másolatok hivatalos átvételét, vagyis a hatalmas, tizenhárom kötetes lepecsételt iratcsomó felbontását
1955. május 7. a Szent Offícium állásfoglalásában - Nihil obstat - nem emel kifogást az eljárás római lefolytatása ellen
1966. január 27. a Kongregáció bíboros prefektusa az Ügy állásáról jelentést tesz a pápának
1969. május 19. a kiegészítő iratok benyújtása az új elnevezésű Szenttéavatási Kongregációnak
1971. november 23. Isten Szolgája írásairól elkészül az összefoglaló jelentés, benne az összes cenzori véleménnyel
1972. április 1. Károly király égi születésének 50. évfordulóján, illetékes egyházi bizottság és a család képviselőinek jelenlétében Madeirán sor kerül a sír és a koporsó fölnyitására: testét romlatlan állapotban találták
1973. november 3. a Kongregáció rendes ülésén elrendelik a vitatható kérdések tisztázását
1975. november 18. Bécs főpásztora kiegészítő eljárás lefolytatását indítványozza Isten Szolgája bizonyos történelmi felelősségének vizsgálatára
1975. december 5. Magyary Gyula helyét új posztulátor foglalja el
1977. július-október négy ülésen lezárul a vitatott kérdések tárgyalása
1988. június 17. a Kongregáció hitelesíti az egyházmegyei vizsgálatok törvényességét
1994. február 10. elkészül az ún. Positio, a tizenhárom kötetnyi dokumentáció majdnem háromezer oldalas összefoglalója
1995.megkezdődik az érdemi vizsgálat a történészekből álló bizottság előtt 2002. október 29. a teológusokból álló bizottság meghozza döntését, miszerint Károly hősies fokon gyakorolta az erényeket, ezt a döntést utóbb a Kongregációhoz kinevezett bíboros és püspök atyák jóváhagyják, minekutána közös határozatukat a Kongregáció bíboros prefektusa előterjeszti a pápának
2003. április 12. II. János Pál pápa jelenlétében kihirdetésre kerül az a legfőbb pásztori tekintélyével megerősített dekrétum, amely elismeri Károly király hősies erénygyakorlatát, életszentségét, ettől a naptól fogva Isten Szolgáját megilleti a Tiszteletreméltó cím
2003. december 20. pápai dekrétum hitelesíti a Károly király közbenjárására Brazíliában, 1960-ban történt csodás gyógyulást 2004. október 3. a boldoggá avatás napja