1515-ben született Avilában. 19 éves korában lépett be az ottani Kármelbe. Igazi megtérését 1555-ben élte át, amikor az Üdvözítőt látta megostorozva. Elhatározta, hogy mindig a legtökéletesebbet igyekszik tenni és a szabályokat a leghűségesebben fogja megtartani. Ezen elhatározása vezette, amikor rendjének megreformálásakor a régi szigorúságot igyekezett visszaállítani. Már a szülői háztól is nagy irodalmi műveltséget hozott magával, ezt kamatoztatta vallásos műveinek megírásában klasszikus spanyol nyelven. Nagy szervezői tehetség is volt, az Egyház legjelentősebb női szentjei közé tartozik. 1582-ben halt meg. 1970-ben VI. Pál pápa az egyháztanítók közé emelte.

Avilában, Spanyolországban született 1515. március 28-án, tizenegyedik gyermekként. Édesapja Cepeda Sanchez Alfonz jómódú, vallásos kereskedő ember volt, édesanyja Ahumada Beatrix igen jámbor asszony volt. Teréz korán megtanult imádkozni, hitéért lelkesedni és nagyon korán elkezdett olvasni. Tudásvágyát nehezen lehetett kielégíteni. Kedvenc olvasmánya a szentek élete volt. Gyermekes lelkesedéssel előbb vértanú, majd remete szeretett volna lenni.

Ezután lovagregényeket próbált írni, majd szépségével kezdett túl sokat foglalkozni.

Tizenhat éves korában már a hivatását is elvesztette, már nem gondolt apácaságra. Vidám társasági életet élt. Ekkor édesapja ágostonos apácákra bízta nevelését. Itt újra magára talált. Betegen hazakerült. Felgyógyulva titokban elhagyta otthonát és 1533. november 2-án apja beleegyezését is megszerezve karmelita apáca lett. Rendi neve: "A Jézusról nevezett Teréz".

Sokat betegeskedett, egy alkalommal napokig tetszhalott is volt már, majdnem élve eltemették, de magához térve és feljavulva egyre nagyobb lett életszentsége. Egyre többször jelentkezett életében a szemlélődő imádság kegyelme. Sokat szenvedett a gyanúsítások, megnemértések, értetlenségek miatt. Magával szemben is bizalmatlan volt, hátha nem Istentől vannak adományai. Tudós és szent emberek megnyugtatták, de figyelmeztették is a kegyelmekkel járó szent elkötelezettségre is. Gyóntatója parancsára kezdte leírni lelki élményeit.

Már életében szentként kezdték tisztelni, de a féltékenység sokakat ellene fordított. Látomásban az Úr parancsot adott neki, hogy elvonultabb élettel folytassa lelki útját. 1562. augusztus 24-én Avilában 12 társával megalapították a Szent József-kolostort. Itt az eredeti karmelita szabály szerint éltek, "sarutlanok" lettek. Keresztes Szent Jánossal sikeresen reformálta meg rendjüket, az eredeti szigorú szabályok szellemében. Sok rendházat alapított, kiterjedt levelezést folytatott.

Sokan kívánták látni, vele találkozni. Amikor Alba hercegi családja hívta, hogy jelenlétével segítséget adjon, Teréz sietett Albába, de már csak nagybetegen ért oda. Megmondta halála pontos idejét, de alázatosan vállalta az orvosi vizsgálatok és kezelések gyötrelmeit. 1582. október 4-én halt meg, azon a napon, amelyen XIII. Gergely pápa naptárreformja megkezdődött, ezért ünnepeljük október 15-én (mert 4-én a naptárreform miatt 15-ét írtak!). Holtteste épségben maradt, Albában őrzik, a tiszteletére emelt gyönyörű bazilikában. 1614-ben boldoggá avatták, 1622-ben pedig XV. Gergely pápa szentté avatta. VI. Pál pápa 1970-ben egyháztanítói címet adott neki. Spanyolország második védőszentje. Jelmondata volt: "Szenvedni vagy meghalni!"

Liturgia

Válsztható olvasmányok

Róm 8,22-27
A Szentlélek maga jár közben értünk, szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.

Jn 15,1-8
Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz.

Példája:
Gyengén, betegen is erős az erős! 

A mély Istenkapcsolatból fakadó misztika és a mindennapi élet gyakorlata jól megfértek Teréz életében. Igaz lelkülettel követte Jézust, és bíztatott másokat is Jézus követésére.

Életútjáról bővebben :http://www.katolikus.hu/szentek/1015.html