A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Titkársága sorozatot indított, amelyben olyan emberek tanúságtételét hallhatjuk, akiknek talán kicsivel több megpróbáltatás jutott osztályrészül az életben, mint másoknak, ám ezáltal eggyel több lépést tudtak megtenni Isten felé. Ezek a tanúságtevők vállalták, hogy az egész világ előtt meséljenek életükről és istenkapcsolatukról.

A videósorozat első tíz tanúságtevőjének történetét olvashatjuk röviden.

Rácsok között szabadon

– Isten sehol sincs olyan közel az emberi szívhez, mint a börtönben – véli Sándor József Csaba fogvatartott, aki az elsőfokú ítélet után tért meg. Attól kezdve nem számított neki más, csak az, hogy mit szeretne kezdeni az életével Isten. A börtönben találta meg a szabadságát, a körülmények neki már nem számítanak.

– Úgy éreztem, hogy a cellám mennyországgá változik – döbbentett meg minket a kijelentésével Szita Irén szerzetes, akit a kommunizmus ideje alatt öt év börtönre ítéltek. 25 éves volt ekkor, és bevallotta: a rabsága idején volt, hogy elbizonytalanodott a hitében. Ám új erőt kapott Istentől, és tartotta a lelket rabtársaiban.

„Mindig dicsőítem Istent”

– Nem én cipelem a keresztet, hanem a kereszt cipel engem – vallja Dani Gyöngyi paralimpikon, aki szerelmi bánatában vetette le magát a tetőről. Bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy újra szembenézzen az élettel. Egy ifjúsági találkozón megértette, nem azt mondja neki Isten, hogy „Kelj fel, és járj!”, hanem hogy „Ébredj fel, és élj!” Ma már forrás tud lenni mások számára.

– Bármennyire jól sikerül, vagy rosszul, én mindig dicsőítem Istent és Jézust – mondja Berei Pepe fiatal műkorcsolyázó. Egy versenysportolónak különösen nehéz, ha hibázik, mert a jövője függ egy-egy versenytől. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy 15 évesen, nagy célokat maguk elé tűzve, Istenre bízzák a karrierjüket. De Pepe megtapasztalta a gondviselést, tudja, hogy kap segítséget odafentről, és minden jó vagy rossz csak előre viszi a célja felé.

– A futás monotonitása nincs messze a rózsafüzérétől – állítja Lőw András ultramaratonista, aki abban segít nekünk, hogy közelebb kerüljünk a rózsafüzérhez vagy a futáshoz, esetleg mindkettőhöz egyszerre. Nagy bizalma van Istenben; hiszi, hogy az élet nehézségeit fokozatosan adja, mint egy jó edző. Mindenkinek saját kereszt adatott, hiába is próbáljuk a másét vinni, nem fog sikerülni. Csak a sajátunk illik hozzánk.

„A hit egy idő után döntés kérdése”

– Isten megelégeli a tévutakat, a küszködést, az ember önzéseit, jó mélyen lenyúl az emberért, és kiemeli abból a helyzetből, ami bűzlik – ezt tapasztalta meg Lázár Kovács Ákos egyetemi tanár, aki felnőttkorában tért meg. Sok vallást kutatott, amikor Krisztusról olvasva megtapasztalta az Úr élő jelenlétét. Az irgalmat tartja a jövőnknek, amit az Atya felénk is gyakorol. Fontosabbnak gondolja a hitet, mint a tudást, mert a hit hegyeket mozgat, vizeket csendesít le, halottakat támaszt föl.

– 33 évesen megkeresztelkedtem. Húsvétkor, ami a születésnapom után volt – idézte fel az emlékeit Wortmann Ádám üzletember, felnőtt megtérő. Véleménye szerint a hit egy idő után döntés kérdése; az ember elfogadja azt, ami van. Nem arra keres bizonyítékot, hogy miért nincs Isten, hanem arra, hogy miért van. Az embernek vissza kell adni az önbecsülését, tudnia kell, hogy értékes, mert akkor megkapja a reményt. Ha pedig a reménye megvan, a Mindenhatóba tud kapaszkodni.

– Segítettből segítővé váltam (…). Amikor az utcán kiabáló hajléktalan azt mondhatja, hogy „Íme, az Isten Báránya”, ez a legtöbb a földön – hallhattuk Bíró Csaba gazdálkodó történetét, aki egykor még bedrogozva kiabált a bazilika előtt. Ma már boldog családapa, és lelkigyakorlatos házat vezet. Útjának alakulásában sokat segített az élő istenkapcsolat és a szentségimádás. Az imádságban nyitjuk ki Isten előtt az ajtót. Mi beszélünk, az Úr hallgat, és a csenddel válaszol.

Bizalmas kapcsolat

– Az élet és a halál között nagyon vékony a mezsgye, és leginkább csak a Jóisten tudja, hogy hol van ez – mondja Varga Lili orvos, aki naponta szembesül az emberi fájdalommal. Abba kapaszkodik, hogy Jézus is emberré lett, és ő is szenvedett. Megmutatta saját sérülékenységét. Bizalmi kapcsolatban van az Úrral, így bátran felteheti neki a kérdést: Miért történt?

– Az ember gyertya, és Isten a kanóc benne. Ha van benned kanóc, akkor ember vagy – így vallott különleges istenképéről Zöldy Pál szociálpedagógus. Úgy éli meg Istennel való kapcsolatát, mintha az Úr konyhájában főzhetne, kuktaként. – Meg kell különböztetni a lényegeset a fontostól, úgy tudunk közelebb kerülni hozzá – mondja.

Tanúságtétel mindennap

Sokan el sem tudnánk képzelni, hányszor kell tanúságot tennünk Istenről egy nap leforgása alatt. Attól a perctől kezdve, hogy felkelünk, az egész napunk tanúságtétel. Minden szavunkért, tettünkért felelősek vagyunk, ha hisszük, hogy az emberek megszólíthatók általunk. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor az Istenről szóló vallomás nagyobb elszántságot és bátorságot igényel.

Az Ő és én sorozat első tíz része elérhető a legnépszerűbb videomegosztón, az eucharisztikus kongresszus csatornáján, és további 42 rész várható a húsvéti időszakban.

Forrás és fotó: NEK