“Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.”
Holnap anyák napja. Készüljünk erre lelkileg, emlékezzünk meg róluk. Hidd el kedves olvasóm, nem csak egy napot érdemelnek!
Az anyák munkája nem könnyű. Néha felér egy matador küzdelmével, néha olyan, mint egy tűzoltó élete, néha pedig mint egy katonáé aki háborúba vonul. Az esetek elenyésző részében kellemes, békés és csendes. Szoktam mondani feleségemnek, amikor nagyon küzdünk a kisfiunkkal: “Senki sem mondta, hogy könnyű lesz.” Nem vígasztal, de legalább igaz.
Az elmúlt hetekben a fiam rájött, hogy melyik fiókban van a gyümölcslé. (Én meg még mindig nem szereltem fel rá a gyerekzárat. Tipikus.) Nap mint nap odarohan, kivesz egy zacskót, odahozza nekünk, hogy bontsuk ki. Általában nem akkor teszi ezt, amikor épp uzsonnaidő van, hanem teljesen véletlenszerűen. Ilyenkor visszatesszük a helyére, amit ő nehezen visel, és jön a hiszti.
Senki sem mondta, hogy szülőnek lenni könnyű. Senki sem mondta, hogy anyának lenni könnyű. Néha ez olyan, mintha egy túláradt folyóban próbálnál árral szemben úszni. Néha olyan, mintha egy lángoló épületből akarnál kijutni. Sokszor olyan, mintha épp egy hatalmas víztömeg magasodna föléd, és szinte sosem könnyű. Az érzelmek elsodornak, a tehetetlenség dühít, és sajnos magával ragad.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy Isten ezt elveszi, de nem egészen így van. Azt mondja Ézsaiáson keresztül Isten, hogy lesznek háborúk. Lesznek feszültségek. Továbbra is a földhöz fogja vágni magát a gyerek, vagy felesel, vagy csak egyszerűen rossz döntést hoz, és ez nehéz lesz. Viszont Ő melletted lesz akkor is.
Isten nem hagy el, még ha minden rossznak tűnik is. Ő az, aki segít, bármennyire nehéz is. Ő az aki erőt ad, hogy a lángok ne perzseljenek meg, és a víz ne sodorjon el. Ő az, aki erőt ad, hogy felkelj, és szeretettel neveld tovább a gyermeked.
Anyák, kitartás! Isten mellettetek van a legnehezebb pillanatokban is!
Áldott napot!
Kommentáld!