forrás: Hankovszky Miklós

I. A halál a bűn következménye
998-ban Szent Odilo apát Cluny-ban elrendelte, hogy Mindenszentek ünnepét követően megemlékezzenek a szenvedő Egyház tagjairól, vagyis minden megholtról. Innen vette át az Anyaszentegyház, és egyetemesen megemlékezik azokról, akik már megjárták a földi élet útját.
A halál a bűn következménye, és mivel mindannyian osztozunk Ádám természetében, mindannyiunknak el kell vállalni a halált. De tudjuk, hogy a halál nem a végső az ember létében. 
Hittel és bizalommal valljuk a szentmise Kezdőénekében:

Amint Krisztus meghalt és föltámadt,
ugyanúgy föltámasztja Isten azokat is, akik Jézusban hunytak el.
És ahogyan Ádámban minden ember meghal,
ugyanúgy Krisztusban mindenki örök életre támad.

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Az eredeti bűn megsebzett mindnyájunkat. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy őszinte bűnbánatunkért újra Isten barátai lehessünk.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki elsőnek támadtál fel a holtak közül:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki a test feltámadására hívtál minket:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki életet adsz nekünk a dicsőségben:
Uram, irgalmazz!

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Krisztus Titokzatos Testében, az Egyházban mindannyian felelősek vagyunk egymásért. A szenvedő Egyház tagjaiért kérésünket kapcsoljuk a szentek közbenjárásához, és imádkozzunk közösen:

1. Urunk, Te minden emberért elszenvedted a kínhalált, kereszted érdemeiért irgalmazz a szenvedő lelkeknek.
2. Urunk, Téged rendelt a mennyei Atya élők és holtak Bírájául: találjanak Nálad felmentő ítéletet azok, akik ítélőszéked előtt megjelennek.
3. Urunk, úgy akartad, hogy Titokzatos Tested, az Egyház imája és érdeme folytassa üdvözítő művedet; kérünk, fogadd szívesen a megholtakért mondott könyörgésünket.
4. Urunk, részvevő szívvel emlékezünk azokról, akik még a tisztulás helyén várakoznak, és más nem imádkozik értük; vezesd őket is Országodba.
5. Urunk, amikor elérkezik az utolsó ítélet napja, kérünk, hogy szentjeiddel és azokkal, akikért most könyörögtünk, jobbodra állíts minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Szavad nyomán tudjuk, hogy az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen Neked adta. Kérünk, könyörülj testvéreiden, akiket Véred hullásával váltottál meg, hogy a tisztulás helyéről mihamarabb Országod dicsőségébe juthassanak. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

II. A halál Krisztussal egyesít minket

A halál az eredeti bűn büntetése. Az üdvösség elnyerésére az idő a születés és halál közötti rövid szakaszra van korlátozva. Az üdvösség, az örök élet akkor lesz nyilvánvaló, ha egészen szorosan egyesülünk Jézussal. Ő adta kinyilatkoztatásban, hogy Ő a feltámadás és az élet. Itt a földön a hit által kapcsolódhatunk Jézushoz, a földi élet után pedig szorosan, elválaszthatatlanul Vele lehetünk. A hit megtanít bennünket arra, hogy a test haláláról másként gondolkodjunk, mint amit az érzékek közvetlenül sugallanak.
Hívő lélekkel gondoljunk azokra, akik már befejezték a földi érdemszerzés idejét, és bizalommal kérjük:

Adj, Urunk, örök nyugodalmat nekik,
és az örök világosság fényeskedjék nekik!

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Isten a halált nem teremtette, és nem örül az élők pusztulásán. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy erőt ne vehessen rajtunk a második halál.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki részt adsz halálod hasonlóságából, hogy feltámadásodban is részt nyerjünk:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki azt akarod, hogy ott legyünk, ahol már Te dicsőségben az Atya jobbján vagy:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki azt akartad, hogy bennünk lakjék az igazi Isten-ismeret és szeretet:
Uram, irgalmazz!

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Krisztus Titokzatos Testében, az Egyházban mindannyian felelősek vagyunk egymásért. A szenvedő Egyház tagjaiért kérésünket kapcsoljuk a szentek közbenjárásához, és imádkozzunk közösen:

1. Urunk, Te minden emberért elszenvedted a kínhalált, kereszted érdemeiért irgalmazz a szenvedő lelkeknek.
2. Urunk, Téged rendelt a mennyei Atya élők és holtak Bírájául: találjanak Nálad felmentő ítéletet azok, akik ítélőszéked előtt megjelennek.
3. Urunk, úgy akartad, hogy Titokzatos Tested, az Egyház imája és érdeme folytassa üdvözítő művedet; kérünk, fogadd szívesen a megholtakért mondott könyörgésünket.
4. Urunk, részvevő szívvel emlékezünk azokról, akik még a tisztulás helyén várakoznak, és más nem imádkozik értük; vezesd őket is Országodba.
5. Urunk, amikor elérkezik az utolsó ítélet napja, kérünk, hogy szentjeiddel és azokkal, akikért most könyörögtünk, jobbodra állíts minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Szavad nyomán tudjuk, hogy az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen Neked adta. Kérünk, könyörülj testvéreiden, akiket Véred hullásával váltottál meg, hogy a tisztulás helyéről mihamarabb Országod dicsőségébe juthassanak. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

III. A keresztény halála a föltámadás kapuja

A halál az eredeti bűn büntetése, de Isten nem hagyott minket a halál félelmében. Reményt gyújtott a szívünkbe, és azok, akik Krisztussal szorosan egyesülnek, a feltámadás ajándékát is elnyerik. Törvény lett ugyan rajtunk a halál, de ha Krisztus halálának hasonlóságában egybenőttünk Vele, akkor a megdicsőülésben és a feltámadásban is egyesülünk Vele. 
A halottakra emlékezve erős hittel valljuk a szentmise Kezdőénekével:

Az Isten, aki föltámasztotta Jézust a halálból,
életre kelti majd a mi halandó testünket is,
mert bennünk lakik a Szentlélek.

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Jézus az övéinek megígérte a feltámadést és az örök életet. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy őszinte bűnbánatunk Jézushoz kapcsoljon minket.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki a föltámadás hitét és reményét elültetted a szívünkbe:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki elküldted a Szentlelket, hogy bennünket Isten gyermekeinek méltóságára elvezessen:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki megadod a föltámadást azoknak, akik tiszta szívvel magukhoz veszik Szent Testedet:
Uram, irgalmazz!

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Krisztus Titokzatos Testében, az Egyházban mindannyian felelősek vagyunk egymásért. A szenvedő Egyház tagjaiért kérésünket kapcsoljuk a szentek közbenjárásához, és imádkozzunk közösen:

1. Urunk, Te minden emberért elszenvedted a kínhalált, kereszted érdemeiért irgalmazz a szenvedő lelkeknek.
2. Urunk, Téged rendelt a mennyei Atya élők és holtak Bírájául: találjanak Nálad felmentő ítéletet azok, akik ítélőszéked előtt megjelennek.
3. Urunk, úgy akartad, hogy Titokzatos Tested, az Egyház imája és érdeme folytassa üdvözítő művedet; kérünk, fogadd szívesen a megholtakért mondott könyörgésünket.
4. Urunk, részvevő szívvel emlékezünk azokról, akik még a tisztulás helyén várakoznak, és más nem imádkozik értük; vezesd őket is Országodba.
5. Urunk, amikor elérkezik az utolsó ítélet napja, kérünk, hogy szentjeiddel és azokkal, akikért most könyörögtünk, jobbodra állíts minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Szavad nyomán tudjuk, hogy az Atya nem ítél senkit, az ítéletet egészen Neked adta. Kérünk, könyörülj testvéreiden, akiket Véred hullásával váltottál meg, hogy a tisztulás helyéről mihamarabb Országod dicsőségébe juthassanak. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

forrás: magvető lista 2003

A közelmúlt Nagymarosi Találkozó egyik nagycsoport-beszélgetésében elsőnek olyan valaki szólalt fel a tanúságtétel szándékával, aki az ezt megelőző találkozó óta hónapokon át érlelte megnyilatkozásának szándékát. El akarta mondani, mit jelent életében a mindennapokban az édesanyjától kapott örökség. Elhozta anyja 7 évvel ezelőtti gyászjelentését, melyen ez áll: "Édesanyám tudatosan készült az utolsó órára. Egyik végakarata: a koszorúkra és csokrokra szánt pénzt a templomi karitász perselyébe tegyék, amivel a helyi rászorultakat 
támogatják."  Összecseng ez a szellemi végrendelet az egyik egyházatya szavával: "Használd a világ dolgait, de ne ejtsen rabságba a világ. Belépve ebbe a világba, útján haladsz előre, de úgy jöttél, hogy ne maradj ebben a világban, hanem lépj majd ki belőle. Haladj, tehát, hiszen csak fogadó ez az élet. Használd a pénzt, amint a fogadóban az utazó is használja az asztalt, a kelyhet, a korsót, az ágyat, de nem azért, hogy ott maradjon, hanem, hogy tovább menjen."

Amíg ezen a parton vagyunk, itt az idő, hogy érlelődjünk. Hogy a valóság igazi arányaihoz igazodjunk, hogy a lényegtelent ne tegyük a lényeges elé, a mulandót a maradandó elé, az egyéni, pillanatnyi érdeket a mindig érvényes értékek elé. Korunk félelmetes szellemi megosztottságában, kultúránk kétfelé válásában, a szeretet kultúrája és a halál civilizációja közti harcban. Urunk evangéliumi mércéje szerint kell jól 
választanunk. Mennyire fontos, hogy az örökkévalóság imenzióját megragadva, a végérvé-nyeshez igazítsuk az éppen mostanit. Hiszen azt kérjük, hogy most és halálunk óráján járjon közben értünk Jézus Édesanyja is.

"Ennek a romlandó testnek magára kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandó testnek magára kell öltenie a halhatatlanságot. Mikor pedig a romlandó és halandó test elnyeri a romolhatatlanságot és a halhatatlanságot, akkor valóra válik az Írás szava: "A győzelem elnyelte a halált, halál, hol a te győzelmed, halál hol a te fullánkod? ....".
(1Kor 15 53-55) Jó, ha ebben az Úr Isten által adott szemléletbe igazodunk bele, és nem menekülünk el a lélekvándorlás hazug áltatásába. Jó, ha nem csupán kegyeletet gyakorlunk üzemszerűen, szervezetten, vezényszóra Halottak napján, hanem ha a Szentatya módján is, számba vesszük azokat a Mártírokat, családi, baráti Áldozatokat, azt a számtalan, Krisztusért, Egyházért, Hazánkért elvérzett vagy kiszenvedett  Testvérünket, akiknek a nagylelkűsége árán élünk és vagyunk itt. Egy másik gyászjelentésről idézem:" Ünneplő köntösbe öltözködjetek, szívben megtörődve ide jöjjetek!"

Brückner Ákos Előd O.Cist.

Dr. Benyik György  2003

Jn 14,1-14

Ne nyugtalankodjék szívetek!

Egészen pontosan inkább arról kellene szólni, hogy „ne rendüljön meg a szívetek”. Jézus magára alkalmazza a búcsúbeszédben Zs. 6,4 szavait a görög fordítás szerint, amely „az igazak megháborodásáról” szól. Jézus mielőtt a halálba indulna, a hátra maradt, élőknek biztatást és útmutatást ad. Jézus megváltó halála előtt, az apostolok csak egy életveszélyes helyzetet látnak, amit a túlélési ösztönük szerint inkább el akarnak kerülni. Jézus azonban szembesíti őket ezzel a nehéz helyzettel. Az első, vagyis a földi halált nem lehet elkerülni, sem a bűnösöknek, sem az igazaknak. A második halált elkerülhetik az igazak. Az első, vagyis a földi halál, így vagy úgy, megrendülést okoz mindenkinek. Jézus nem nyugtatni akarja apostolait, hanem arra biztatni, hogy a hittel szembesüljenek ezzel az élménnyel.

Kevés olyan élethelyzet van, amely ennyire megrostálná a hivőket, meggyőződésük szilárdságát illetően, mint a halál. Előbb szeretteink halála, majd a saját halálunk, amellyel épp elmével, vagy megterhelt tudattal, de szembe kell néznünk. A halál küszöbén nagyon fájni tud az élet. De a halál küszöbén mindenki átéli a nagy ugrást a semmibe. Azt a fájdalmat is, hogy a földi tapasztalatból semmit sem lehet hasznosítani a halál utáni életre vonatkozóan. Jézus tökéletesen tisztában van ezzel. Azzal is, hogy a halál utáni életről, csak akkor beszélhet igazán, ha megjárta a halál borzalmát, és felmutatta a feltámadott életet.

De amikor Jézus eltávozni készül tanítványaitól, akkor bennük a magárahagyottság élménye erősödik fel. Vajon látják-e még? Miért megy el? Kérdéses, hogy Jézus szavait a jövendő eljövetelről, mennyire értették meg az elmenetel pillanatában az apostolok. Ismerős a Tesszalonikai egyházközség lelki zavarodottsága, mivel néhányan az apostol tanítására hivatkozva úgy gondolják, hogy Jézus még az ő életükben fog eljönni, vagyis elkerülik az első halál megrendítő élményét. Abba hagyják a munkát, nem dolgoznak, várják a boldog beteljesülést. Úgy tűnik az ősegyházban volt egy időszak, amikor a közeli paruzia várásban élt a hívek többségére. Pál apostolnak nem könnyű meggyőzni arról a híveket, hogy a feltámadás nem holnap fog bekövetkezni. Manapság legalább ilyen nehéz meggyőzni a nem hívőket arról, hogy lesz feltámadás. A szkeptikusoknak és a hitetleneknek, talán könnyebb kötelezettségek nélkül élni, de nehezebb meghalni. A híveknek nehezebb ebben a világba egy eljövendő világ értékei szerint élni, de könnyebb meghalni, mert azután hitük igazolását remélik.

János hosszú beszédét sokan úgy gondolták, későbbi redaktorok illesztették az evangélium szövegébe. De a későbbi paruzia gondolata, amely ellentmond a Tesszaloniki félreértésnek, inkább arról győz meg, Jézus kezdettől fogva távolabbi paruziáról beszélt, csak a túlságosan csodaváró hívek gondolták az egész eseményt közelinek.

Halottak napján a sírok, a holtak kérdeznek, a keresztek pedig, válaszolnak, és a válaszuk így fordítható le: „Ne rendüljön meg a szívetek, higgyetek az Istenben!”