Amikor gyermek voltam, mindenképp nagy akartam lenni.
Mikor azt kérdeztem, mit kell tennem, hogy naggyá nőjek, azt mondta anyám: „Sokat kell enned és aludnod!”
Amikor kamasz lettem, még mindig nagy akartam lenni.
Mikor azt kérdeztem, mit kell tennem, hogy naggyá legyek, azt mondta apám: „Sokat kell tanulnod!”
Most, hogy felnőtt vagyok, sőt, mi több: lassan fürtjeim fehérbe
csavarodnak, most is nagy akarok lenni. A vágy még most sem aludt ki
bennem. Ma is egyre azt kérdem: mit kell tennem, hogy igazán naggyá
legyek?
A múltkor egy belső hang válaszolt és azt mondta nekem:
„Növekedj befelé! Az igazi nagyság benned van! Ha tudnád, milyen kincsek
rejtőznek benned, soha nem vágynál a külső nagyság után! Mindenedet
elvehetik. Mindenedet elveszítheted. Csak arra vigyázz, hogy belső
kincseidet ne veszítsd el! Azokat kell felfedezned! Nap, mint nap! Belül
kell naggyá lenned! Nap, mint nap! Noha ez a legszebb út, de a
legnehezebb is!”
Tetszett nekem ez a válasz! Mindig is ilyen kihívásra vágytam!
A belső hang óta ez lett az életmottóm: „Befelé növekedni!”
És érzem, hogy minden nap változik bennem valami.
Minden nap nagyobb leszek, növekszem egy kicsit – befelé...
Tégy Te is így! Boldogító érzés!
Stuttgart, 2020-02-10.
Imre atya
Kommentáld!