A bölcsesség vagy a tudás utáni vágy már évezredek óta ott van az emberben. Olyan kérdésekre keresik a választ, mint „Mi az élet értelme?” vagy „Mi van a halál után?”. Tudósok, filozófusok, kutatók keresik az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre a választ. A könyvek általában jó barátaik, hiszen a legtöbb gondolkodó, aki felfedezett már valamit, papírra vetette, leírta, hogy fennmaradjon az utókorra. Azonban az igazi bölcsesség, az nem a könyvekben van. A bölcsességet egyedül Isten ismeri. Ő, aki megteremtette a világot a semmiből, válasszal tud szolgálni a kérdéseinkre. Hogy nem ad választ? Nem úgy adja és akkor, amikor várnánk? Hogy is van ez akkor?

Az életünk egy út, mégpedig egy hosszú, néha rögös, néha veszélyes, kérdésekkel, kételyekkel teljes, de semmiképp sem magányos út. Isten eltervezte azt az utat is, ahol megtalálhatjuk a bölcsességet. Ez az út Hozzá tartozik. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy kerülni kell a tudásvágyat, a ismeretet vagy a nyitottságot, mert majd Isten megadja a kellő tudást a világ dolgai iránt és annyival érjük is be. Isten arra bátorít, hogy vegyünk tőle bölcsességet és ássunk a dolgok legmélyére, ismerjük meg önmagunkat, az életünket, a lelkünket és amennyire csak tudjuk Őt magát is.

Jób életében a tudás számottevő volt.

Mélyebbre hatolt a dolgok megértésében, kereste az összefüggéseket és mindezt úgy tette, hogy közben ragaszkodott Istenéhez. Számára a szenvedés egy forrás volt. Forrás ahhoz, hogy megértse a dolgok lényegét, amely bár nem volt tökéletes és közel sem volt könnyű, ám hatásos volt. Minden viszontagság ellenére megtartotta a hitet és a reményt, amit Istenben talált meg.

Néha nekünk is szembe kell néznünk a szenvedés bizonyos formáival, de Jóbhoz hasonlóan próbáljuk meg ezentúl más szemüvegen keresztül figyelni ezeket a próbákat. Ami pedig a legfontosabb: ne engedjük, hogy a próbák elszakítsanak Istentől!

Áldott napot! 

bejegyezte: csomó hajni – december 21, 2021