„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.”
Pál levele a filippiekhez 1. fejezet 6. vers
Szeretett
alkotni tűvel, fonalakkal. Meseszép hímzett és keresztszemes terítők
őrzik az utókor számára fáradhatatlan kezeinek emlékét. A gobelin volt a
kedvence. Ez volt számára a kikapcsolódás, a feltöltődés, a nyugalom, a
pihenés. Fűzte be egyik színt a másik után a tűbe, varrt, és egyre
jobban látszott, mi is készül valójában.
Sokat
dolgozott egy-egy képpel, nem kapkodott, szeretett minőségi munkát
végezni. Amikor elkészült, többször is átnézte, nem maradt-e ki valahol
egy öltés, amit most még pótolhatna. Aztán apám elvitte bekereteztetni, a
gobelin pedig felkerült a falra, és csodálhatta, aki csak arra járt.
Egyetlen
egyet azonban már nem tudott befejezni. Éppen csak elkezdte kivarrni a
képet, de már nem volt ereje hozzá, hogy el is készüljön vele. A
betegség napról-napra egyre több csatában győzött felette, míg az utolsó
lélegzetvételével búcsút mondott mindannak, amit szeretett ezen a
földön. A kép pedig hiába várja, hogy elkészüljön vele.
De
van, ami nem maradt befejezetlen. Isten műve az ő életében. Mert
Krisztus nem végez félmunkát. Ő nemcsak meghalt, hanem fel is támadt
érte, és minden alkalmat megragadott, hogy találkozzon vele. Nem volt
könnyű dolga, de kitartott. A történet vége ugyan nem a csodálatos
gyógyulás lett, de kegyelem, megbékélés és a feltámadás reménye.
Jézus
befejezte azt a munkát, amit elkezdett Édesanyám szívében. Nincs olyan
nap, hogy ne fájna a hiánya, de kapaszkodok a megígért találkozásba.
Isten
nem végez félmunkát. Ő befejezi művét szeretteid és a te életedben is.
Neked csak meg kell ragadnod a feléd nyújtott kezét. Az Ő kegyelmét.
Áldott napot!
Bejegyezte:
Sz-Cs. Andi
–
augusztus 02, 2020
Kommentáld!