A számos hittitok mellett az isteni dramaturgia része az is, hogy a már fiatalon rejtőzködő életet élő, hosszú időn át megfigyeltetett „Beton” atya lett az új egyházmegye első főpásztora.
A zselickislaki idősotthonban Világos Krisztián atya óvó figyelme mellett élő Balás Béla 1993-ban vitorlással érkezett Somogyba. Nem várta püspöki palota és piros szőnyeg, hajbókolók hada sem fogadta, és már szolgálata kezdetén érezte, hogy Isten nagy próbatétel elé állítja; ráadásul kevés embert ismert ebben az országnyi megyében.
A nyugdíjba vonulásáig eltelt több mint két évtized (...)
alapozással, majd építkezéssel telt. Lelki értelemben is.
A sorra szépülő templomok, plébániák, valamint a kiteljesedő intézményhálózat és a szaporodó közösségek mellett Beton atya arra törekedett, hogy mindenkor a legkedvezőbb lépéseket tegye az egyházi sakktáblán. Akadtak, akik jó szándékát kétségbe vonták, névtelen levelekkel bombázták, és azt állították, hogy eltékozolja az egyházmegye vagyonát. Balás Bélára rásütötték a „vörös püspök” bélyeget. E „billogon” túl nehezen viselte az igazságtalanságot, a támadást. Ilyenkor egy kicsit belehalt a rágalmazásokba. Az ima mellett kellett néhány nap s félmaréknyi gyógyszer, hogy új erőre kapjon.
Püspöksége kezdetén is missziós területnek tartotta Somogyot, és ma sem vélekedik másképp. Szerencsére a jó ügyért egyre több társat vonzott maga mellé; egyháziak és világiak közül egyaránt, bár a csalódottság is nyomot hagyott a lelkében. Az éleslátásáról és bölcsességéről híres „kapitány” olykor viharos ellenszélben, pusztító erejű hullámok dobálása közepette, intrikák kereszttüzében szorította a kormánykereket, de így sem tévesztette szem elől az útirányt: Isten országát. A hajó utasait folyamatosan megajándékozta intellektusával, érzékenységével, tüzes tanításaival, könyveivel, kritikai észrevételeivel, és nem hagyta, hogy szent és profán kettéváljon. Az őszinte szó mellett a humornak, a derűnek, a játékosságnak is teret engedett, azt nyomatékosítva:
a kegyelem érintését, az égi üzeneteket könnyebben érzékeljük, ha megtanulunk visszamosolyogni Istenre.
Közvetlen környezetében lehettem tanúja annak, mi dúl a lelkében, minek örül, melyik papja tévedt el, hol nem maradt bárányszagú a pásztor. Közéleti szerepvállalásaival – vagy éppen egy-egy felkérés visszautasításával – folyamatosan üzent híveknek, politikusoknak; hívő politikusoknak. Légyen szó útmenti kereszt, felújított templom, kápolna szenteléséről, oktatási, szociális vagy egészségügyi intézmény megáldásáról, Fekete István göllei újratemetéséről, ünnepi közgyűlésen való megnyilatkozásról, bérmálások előtti szülői „felkészítőkről”, nyilvános filmvetítésről, könyvbemutatókról, kerekasztal-beszélgetésekről. Tanúja lehettem a balatonboglári egyházi üdülőben, miként tanította kispapjait, és adott szellemi-lelki fogódzót számukra. Egy-egy rendhagyó főpásztori osztályfőnöki órán nagy kedvvel telepedett le a katolikus iskola felsős diákjainak gyűrűjében, hiszen kamasznyelven is kiválóan értett. A bizalommal hozzá fordulóknak bizalommal felelt, mint ahogy a rendszeres gyónókban, friss megtérőkben is éltette a reményt; imádkozott a fiatalokért, hogy el ne rontsák a tavaszt.
Említhetném a pap- és diakónus-szenteléseket, zarándoklatokat, lelkigyakorlatokat, a parlamenti drogmegelőzési konferencián való előadását, írásait folyóiratokban, heti- vagy napilapokban, tenyérnyi kötetekbe rostált életbölcsességeit, rádiós és televíziós riportjait.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportja szervezésében 2005 adventjén tartott Minden politika, de a politika nem minden című beszélgetés elején megjegyezte:
Nehezebb kereszténynek lenni, mint politikusnak.
A kampánybeszédek orgiájában mindenről szó van, csak Istenről és a Lélekről feledkezik meg mindenki.”
A számos kitüntetéssel – köztük a Somogyért és a Kaposvár díszpolgára kitüntető cím, a Hit Pajzsa díj, a Mindszenty-emlékérem – elismert főpásztor útmutatására érdemes ma is figyelni, s imádkozni azért, hogy tovább teljesedjen az életmű.
*
Balás Béla 80. születésnapjára a Szent István Társulat kiadásában jelenik meg Túl a politikán – Történetek, gondolatok Betonba öntve címmel az emeritus püspök új kötete. Könyvében a bizalom zarándokútjáról, Taizé jellé vált perjeléről éppúgy olvashatunk, mint arról, hogy az etika anyanyelve a természet.
Lőrincz Sándor írása, mely a Somogyi Hírlapban jelent meg, teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Kommentáld!