Néhány éve ismét tanulásra adtam a fejem, és beiratkoztam az egyik teológiai főiskola mesterképzésére. Amikor erre a lépésre rászántam magam, már több mint négy éve GYES-en voltam otthon a gyerekekkel. Sejthető, hogy nem túl sok intellektuális kihívás ért ez alatt az idő alatt, ezt nagyon jól illusztrálja az a tény, hogy az olvasmányaim 75 %-át az Anna, Peti, Gergő valamint a Bogyó és Babóca könyvek adták. 23%-át pedig Kufli, Süsü, Kisvakond vagy Panka és Csiribí mesék. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ezek közül egyik sem tuszkolható be a szakirodalom kategóriába.

A képzésen fantasztikus tanároktól tanulhattam, minden alkalom igazi felüdülés volt, a csoporttársaimmal pedig nagyon jó közösséget tudtunk alkotni. De megmondom őszintén, mindezen pozitív tapasztalatok mellett az első félév maga volt a kínszenvedés. A szóbeli vizsgáimon nem találtam a megfelelő szavakat, egy-egy értelmes mondat megfogalmazása, és a megtanult anyagra való visszaemlékezés olyan lehetetlennek tűnt, mint a Mount Everst meghódítása. A beadandók megírása pedig indokolatlanul sok időt emésztett fel. Még a meseterápiát bemutató dolgozatomat akár kezdhettem volna úgy, hogy „Egyszer volt, hol nem volt”, de a többinél enyhén szólva is más stílust kellett kiásnom agyam legeldugottabb üregeiből. (Ebben az időben történt az, hogy a kisebbik, akkor alig kétéves gyermekem azt játszotta, hogy dogmatikát tanul…)

Én csak négy évet töltöttem parkolópályán, távol az addig végzett munkámtól, míg Mózes negyvenet. Ezt a „versenyt” ő nyerte.

Igen, valaha az akkori kor legelitebb oktatóitól tanulhatott. A fáraó lányának fogadott fiaként számos tudományban képezhette magát. Írás-olvasás, számtan, szónoklat, politika, hadviselés. Aztán mindennek egy csapásra vége szakadt, és napjai nagy részében nem hallott mást, csak a bárányok bégetését. Negyven éven keresztül.

Megkapó az a nyers őszinteség, amivel bizonyítani próbálja Istennel szemben az alkalmatlanságát. De az Úr nézőpontja, mércéje, tervei egészen mások. Ő meglátta Mózesben azt az embert, akivel igazán szoros, bensőséges kapcsolatot tud majd kialakítani. Aki hallgatni fog rá, akit képessé tehet a feladatra, akivel tanácskozhat, aki vitába mer majd szállni vele, aki eltölt 40 napot és 40 éjt az Ő jelenlétében fenn a Sínai-hegyen. Aki előtt elvonulhat, aki megpillanthatja Őt, még ha csak hátulról is. Isten látta Mózesben azt, aki társa lesz a kivonulás csodájában, aki az Ő szeretetével, türelmével és kitartásával fogja vezetni Izrael népét.

Isten meglátta Mózesben az Emberét, és benned is látja ezt. Ő tudja, milyen kihívások várnak rád az előtted álló héten, és azt is tudja, Vele képes leszel megküzdeni az óriásaiddal. Hát ne magadra nézz, ne a saját képtelenségedre, hanem az Ő hatalmára! Bízz benne, hogy tudja, merre vezet, és menj utána bátran!

Áldott napot!

bejegyezte: sz-cs. andi – március 27, 2022