Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. (Zsolt 25,16)
A beteg így válaszolt neki [Jézusnak]: Uram, nincs emberem, hogy
amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más
lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és
járj! (Jn 5,7–8)
Olvasmányok: ApCsel 1,12–26 és 2Tim 1,13–18
Lelki útravaló a mai napra
Talán a Bethesda-tavi beteg az egyetlen gyógyításra váró ember,
akinél Jézus kezdeményez. Ő az, aki nem keresi meg Jézust, nem kiált
hozzá, nem szalad utána, nem borul le előtte, nem érinti meg a ruhája
szegélyét, nem küldet érte, s akinek nincs senkije, aki elcipelné őt
Jézushoz. Ő az, akit Jézus keres meg, s akit Jézus szólít meg: „Akarsz-e
meggyógyulni?” (Jn 5,6) Lehet, hogy a Bethesda-tavi beteg ez előtt a
találkozás előtt nem is hallott még Jézusról. Vagy talán eljutott hozzá a
híre, de azt gondolta, hogy amint a vízbe nem emeli be őt senki, úgy az
érdekében egyetlen ember sem járna közben Jézusnál. Talán abban sem
bízott, hogy ha el is jutna a gyógyulási kérése Jézushoz, akkor ő
figyelmet fordítana rá.
Jézus azonban megtöri a reménytelenséget és a csüggedést. Meglátja a
harmincnyolc éve beteg embert a betegek öt termet megtöltő tömegében.
Odalép hozzá, s az ő személyes emberévé – felebarátjává – válik. Nem
hagyja, hogy „magányos és nyomorult” legyen, pedig ez a beteg a
zsoltárossal ellentétben már nem is könyörög. Figyelmet fordít és időt
szán arra, akivel senki nem törődik, s akinek már magára figyelni sincs
ereje vagy kedve. Utánamegy és megszólítja a magány legmélyebb kútjában
szenvedőket is, amint a Bethesda-tavi beteget a fizikai gyógyulása után
is felkeresi (Jn 5,14), hogy a lelke is meggyógyulhasson, és
visszakaphassa az élethez szükséges reményt.
*
Istenünk, könyörülj rajtunk, mert magányosak vagyunk! Amikor azt
gondoljuk, hogy már emberünk sincs, te akkor is szólíts meg minket, és
segíts, hogy a lelkünkben halljuk meg szavadat. Bátoríts és erősíts
minket abban is, hogy mások személyes emberévé – felebarátjává –
válhassunk, s enyhítsük mások magányát és nyomorúságát. Ámen.
Szerző: Kodácsy-Simon Eszter
Kommentáld!