Az Úr javamra dönti el ügyemet. (Zsolt 138,8a)
Pál írja: Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. (Fil 1,6)
Olvasmányok: Ézs 32,11–18 és 2Tim 1,1–12
Lelki útravaló a mai napra
A befejezett munka nem mindig egyszerű. Talán nem vagyok egyedül, aki
úgy dönt: végre rendet rak a garázsban, átnézi a felhalmozódott
dobozokat a sufniban, vagy most aztán nekiáll a kertnek, és rendbe teszi
azt. Aztán az első nagy lendületből veszítek, ahogy telik az idő, és a
munka nagyobbnak tűnik, mint gondoltam. Bárcsak már kész volna!
Milyen jó, hogy Isten nem így gondolja! Ha magamra nézek, arra
gondolok: mennyire szeret Isten, hogy még mindig dolgozik rajtam! Talán
már ő is érzett így velem kapcsolatban: nagyobb munka, mint gondoltam.
De Isten nem ember, és ő sosem hagyja félbe, amit elkezdett. Ő sosem
bocsát meg félig, sosem vezet félútig, sosem ad darab szeretetet, és nem
hagy ott útközben. Ő az, aki a kereszten véghez vitte a legnagyobb
munkát, és a végén kimondta: elvégeztetett.
Nem félbehagyott munka a megváltás, hanem tökéletes és befejezett.
Ezt a munkát folytatja Jézus bennünk, és bízhatunk benne: amit ő
elkezdett, azt be is fejezi akkor, amikor vége és kész lesz. Ő sosem
adja fel, te miért tennéd ezt? Csak hagyd, hadd dolgozzon rajtad és
benned!
*
Uram, köszönöm, hogy nem hagysz félbe. Én már rég feladtam volna.
Add, hogy én se tekintsem soha befejezettnek magam. Munkálkodj bennem,
és készíts el arra a napra, amikor majd eléd kell állnom. Ámen.
Szerző: Pethő-Szűcs Mária
Kommentáld!