Mózes így szólt: Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira… (5Móz 11,26–28)

Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. (Kol 3,24b–25)

Olvasmányok: Jel 4,1–11 és 1Tim 6,1–10

Lelki útravaló a mai napra

A modern ember nem szereti a kizárólagosságot. Tartunk attól, hogy ha valami mellett nyíltan és őszintén kiállunk, olyan kapuk zárulnak be előttünk, melyek hiányát később fájón észleljük. A modern ember szeret sodródni. Sodródni az ideológiák és eszmék tengerében.

Sokszor így tekintünk a Bibliára is, még inkább az Istenre. Bizonyos mondatait elfogadjuk, harsányan hirdetjük, amelyek nem ütköznek kialakult ideológiáinkkal, az ütközőzónába azonban nem merészkedünk, nehogy fundamentalistának vagy elvakultnak bélyegezzenek.

De vajon létezik-e kizárólagosság nélküli hit? Vajon létezhet-e úgy Isten, hogy csak a nekünk tetszőt szemezgetjük ki belőle?

Mózes keményen beszél a néppel. Az üzenet látszólag pozitív és egyszerű: ha hallgatsz rám, áldott leszel. De ha a mélyére tekintünk ennek a mondatnak, hamar rájövünk, hogy a legnehezebbet kérte. Mert Istenre hallgatni azt jelenti, eldobok magamtól minden ideológiát, minden pártlogót, minden modern, trendi irányzatot, és belemerülök az ő törvényének vizsgálatába. És ez óriási veszéllyel jár. Mert nem lehetek többé trendi és haladó. Sőt, talán még bolondnak is bélyegeznek.

A kérdés csak az: ér-e ennyit az áldás? Vagy kell-e tartani ennyire az átoktól? Noha nap mint nap küzdök a kérdéssel, szívem mélyén tudom: nincs más út, csak az áldás útja!

*

Istenem, Uram!
Adj erőt bízni benned! Adj erőt hinni benned, és adj erőt érteni, hogy nem másnak, csak neked kell megfelelni. Add, hogy lássam, az áldás ott kezdődik, amikor ki tudom mondani: nem mások akaratát akarom teljesíteni, hanem a tiédet.
Köszönöm, hogy szavad világos. Szereteted az égig ér, és irgalmad kitart utolsó leheletemig.
Ámen.

Szerző: Pongrácz Máté