Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. (Zsolt 124,7)
És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a
cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá:
Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről. (ApCsel 12,7)
Olvasmányok: Ef 4,1–7 és 1Kir 1,1–27
Lelki útravaló a mai napra
Felébredni, pláne lökdösésre, nem kellemes. Hacsak nem valami rossz
álomból, megoldhatatlan bénultságból szabadít ki. Ha reggel olvassuk ezt
az újszövetségi igét, és még emlékszünk, hogyan is ébredtünk, könnyebb
helyzetben vagyunk.
Sokan a kávéiváshoz kötjük a reggeli ébresztőt. Illatával, percnyi
nyugalmával és végül élénkítő hatásával igazán hozzájárul az ébredéshez.
A kávénál azonban ez a mai angyal sokkal hatékonyabb. Élénkebb,
erősebb, kitartóbb még a legjobb olasz eszpresszónál is. Kelj fel
gyorsan – mondja Péternek –, mert Istennek terve van veled! Az akadály,
amely visszatart, a múlté. Lehullottak kezedről a bilincsek. Kinyílt az
ajtó. A lehetőség itt van! Ébredj, vedd észre!
Nem, nem minden nap kezdődik, nem minden nap kezdődhet így. Ez a mai
mégis, ezzel az igével most nógat, lökdös, angyali határozottsággal, a
szabadítás szavával, megnyíló ajtóval, értékes, új lehetőséggel.
Felismerjük-e, milyen módon szól hozzánk? Mindenesetre határozott
angyali mozdulatot érzünk és angyali szót hallunk: Ébredj! Szabad vagy,
hogy Isten eszköze légy.
*
Szabadító Istenem, köszönöm, hogy te ki tudsz hozni a
legszorosabb fogságból, fényt tudsz hozni a legsötétebb helyzetbe is.
Köszönöm, hogy ma nem hiába keltem, és léphetek szabadon. Add, hogy
szabadságommal neked tetsző módon éljek. Ámen.
Szerző: Szabó B. András
Kommentáld!