Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? (Zsolt 42,4)
Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2Kor 12,9a)
Olvasmányok: Gal 3,1–5 és 2Tim 4,9–22
Lelki útravaló a mai napra
Óriási kérdés, hogy van-e jövője a jelenlegi egyházi
berendezkedésünknek. Meddig tart még ki a hagyomány ereje, a hűséges
nagymamák lelkülete? Vajon meg lehet-e tölteni majd templomokat
vasárnaponként anélkül is, hogy káprázatos show-műsorokkal
szórakoztatnánk a közönséget, akarom mondani, a híveket? Vagy az egyházi
törvények szigorításával, esetleg a kárhozattal való fenyegetéssel be
lehet-e kényszeríteni az embereket az egyházakba? Esetleg teljesen újra
kéne gondolni a jövőt, és szakítani a gyülekezet-templom-lelkész
koncepcióval?
Modern világunkban már nem a haláltól vagy a kárhozattól retteg az
ember, hanem az élet értelmetlenségétől. Ez az elvont filozófiai
megállapítás aprópénzre váltva azt jelenti, hogy vannak céljaink és
álmaink, de nem teszünk értük semmit. A minimális elvárások szintjén
robotolunk, de sosem indulunk új utakra. Tudjuk, mit szeretnénk igazán
csinálni, de csak ülünk a tévé, a számítógép előtt vagy az
okostelefonnal a kezünkben, és az időnk elenyészik a semmibe. Nem jutunk
sehonnan sehová. Tehetetlen gyengeség ez.
Egyre jobban szeretek templomba menni, egyre inkább igénylem a
liturgiát. Tehetetlen és erőtlen vagyok, és ott hihetetlenül jó teljesen
Istenre bíznom magam. Az istentiszteleten átélem, hogy Isten hordoz –
és könnyebb a mindennapokban is megélnem.
*
Az Úr áldjon meg téged az erőtlenség felismerésével.
Az Úr adjon szabadságot, hogy önként őrá bízd magad.
Az Úr hordozzon és vezessen téged a saját életed teljessége felé. Ámen.
Szerző: Novotny Dániel
Kommentáld!