Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. (Zsolt 34,16)
Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Mt 7,7)
Olvasmányok: Ef 1,11–14 és 2Tim 3,10–17
Lelki útravaló a mai napra
Kértem.
Nem kaptam.
Kerestem.
Nem találtam.
Zörgettem.
Nem nyílt meg az ajtó.
Kiáltottam az Úrhoz.
Kértem.
Kaptam.
Kerestem.
Találtam.
Zörgettem.
Megnyílt az ajtó.
Valóban ilyen egyszerű lenne? Nem tudom. Illetve tudom, hogy nem.
Mert nem automatizmus. Nem ujjgyakorlat. Nem mérnöki pontossággal
tervezhető folyamat. Nem precízen kiszámítható egyenlet.
Sokkal inkább kapcsolat. Valahogy úgy, mint a szüleinkkel. Gyerekként
sem mindig azt kaptuk, amit kértünk, de mindig kaptunk valamit. Nem
mindig azt találtuk meg, amit kerestünk, de mindig megtaláltuk azt,
amire szükségünk volt. Nem mindig az az ajtó nyílt ki, amelyiket mi
szerettük volna, de egy ajtó mindig kinyílt.
Nem mindig azt kapom, amire vágyom, de talán mindig azt kapom, amire szükségem van.
Milyen jó, hogy az Úr tudja ezt a különbséget! Ezért érdemes hozzá kiáltani.
*
Jézusunk, kérünk, add nekünk bölcsességedet, hogy tudjunk különbséget tenni vágy és szükség között. Ámen.
Szerző: Mesterházy Balázs
Kommentáld!