Örömöt szerzett szívemnek az Úr… (1Sám 2,1a)
Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek… (1Pt 1,8)
Olvasmányok: 1Kor 14,1–5.27–40 és 2Tim 3,1–9
Lelki útravaló a mai napra
Nincs nagyobb öröm, mint amikor egy édesanya, aki meddő volt, és
éveken át dörömbölt az Úristennél gyermekáldásért, végre elmondhatja:
fiút adott nekem az Úr, meghallgatta imádságomat! Anna, Sámuel próféta
édesanyja hálaénekben mondta el boldogságát. S még inkább megértjük őt,
mert az ő idejében a meddő asszony lenézett volt, büntetésnek tartották,
ha egy nő nem tudott szülni. Anna ebből a nyomorúságából szabadult meg.
Ma mintha népbetegség lenne a meddőség. Egyre több esetről tudok,
pedig hány asszony szeretne anyává válni, hiszen ehhez most a külső
körülmények is ideálisak. Vajon kérik-e a gyermekáldás után vágyódók,
hogy mosolyogjon rájuk az Úr? Mert a zsoltárral szólva „az Úr ajándéka a
gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom”. Bármennyire is tudjuk, mi módon
lesz két ember szerelméből egy harmadik élet, ajándék az a javából!
S a legnagyobb öröm az ember életében, amikor maga Isten hallgat meg.
Amikor meglátja vágyakozásomat, meghallja sóhajtozásomat, és teljesíti
azt. Mert ekkor találkozik az ember vágya az Isten szándékával. Mert az
Úr ajándékozni akar – persze nem csak gyermeket. Hanem mindenen túl
elsősorban önmagát. Mert boldoggá szeretne tenni, hogy kisimuljon az
életünk, az ő rendje formálódjon körülöttünk. S hogy együtt énekelhessük
Annával: „Nincs olyan szent, mint az Úr!”
*
Mindenért, amit adtál,
hálát adok neked, Istenem!
Mindenért, amit elvettél,
hálát adok neked, Istenem!
Mindenért, amit segítségeddel megtehettem,
hálát adok neked, Istenem!
Mindenért, amit megakadályoztál,
hálát adok neked, Istenem!
Minden örömért, amellyel boldoggá tettél,
hálát adok neked, Istenem!
Ámen.
Szerző: Lupták György
Kommentáld!