Bálám ezt felelte…: Ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és
arannyal, akkor sem szeghetem meg Istenemnek, az Úrnak a parancsát… (4Móz 22,18)
Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten
igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten
előtt Krisztusban. (2Kor 2,17)
Olvasmányok: Jn 16,5–15 és 2Tim 2,14–26
Lelki útravaló a mai napra
Talán meglepő, hogy már Pál apostol idejében is voltak olyanok, akik a
meggazdagodáshoz vezető utat látták a kereszténységben. Sajnos az
egyház történetéből is ismerünk erre vetemedő embereket és mozgalmakat.
De ma is sorban állnak a lélekkufárok azért, hogy Isten iránti vágyunkat
a maguk által kitalált tévútra vezessék, hogy azután hitünk,
reménységünk félrevezetése mellett a pénztárcánkat is hatalmukba
kerítsék. Ne gondoljuk azt, hogy ez csak a destruktív szekták esetében
van így! A kereszténység is gyakran elcsábul arra a tévútra, hogy a
népszerűség és az egyháztagok gyarapodása kedvéért, a több egyháztagtól
növekvő bevételt remélve az emberi elvárásokhoz, igényekhez formálja
Isten igéjét. Vajon elhisszük-e, hogy az egyház igazi kincse és ereje a
hamisítatlan evangélium? Senki más nem mondja el helyettünk azt, amit
ránk bízott az egyház Ura. Ne alakítsuk, pláne ne rontsuk magunkhoz
Isten igéjét, hanem bátran adjuk tovább az eredetit, hiszen Isten csak
ez által teremti meg bennünk a Szentlélek erejével a hitet, köztünk
pedig az egyházat. A hamisítatlan evangéliumban ugyanis maga Krisztus
van köztünk.
*
„Tarts meg, Urunk, szent igédben! / Végy erőt ellenséginken, / Kik szent Fiadat támadják, / Hogy trónodról letaszítsák!
Úr Krisztus, láttasd hatalmad, / Ki minden urak Ura vagy! / Te védd meg árva népedet, / Hogy dicsérhessen tégedet!
Jer, vigasztaló Szentlélek, / Adj egyetértést népednek! / Állj mellénk a végső órán, / Vígy életre halál után!” (EÉ 255)
Szerző: Kovács László
Kommentáld!