Az igaz megérti a nincstelenek ügyét… (Péld 29,7)
Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről
és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a
szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. (Zsid 6,10)
Olvasmányok: Mk 9,14–29 és 1Tim 5,3–16
Lelki útravaló a mai napra
Akárhányszor végigmegyek a város főutcáján, mindig látok kéregető
embert. Ilyenkor különösen is figyelem az arra járó embereket, hogyan
reagálnak a nincstelen kérésére. A többség továbbmegy, csak néha áll meg
egy-egy ember, aki segít.
Egyszer egy beszélgetés alkalmával valaki hangját felemelve ezt
mondta: „De hát mindig én segítsek?! És rajtam is segít majd valaki?!”
Elmosolyodtunk mindannyian, majd a mellette ülő annyit mondott: „Igen.”
Sokszor érezzük, hogy mintha egyedül tennénk csak egy-egy ügy
érdekében, mintha mindenki mást hidegen hagyna. És mintha még Isten sem
venne tudomást róla.
Pedig nem így van. Az ige arra biztat és bátorít bennünket, hogy soha
ne legyünk restek, soha ne fogyjon el a kedvünk. Hiszen azt a
szeretetet, amit Jézustól nap mint nap kapunk, az ő szolgáiként nekünk
is tovább kell sugároznunk embertársaink felé.
*
Istenünk, mennyei Atyánk! Szükségünk van a támogatásodra, hiszen
gyakran érezzük magunkat erőtlennek. Kérünk, bátoríts bennünket, növeld
hitünket, türelmünket, hogy mindenkor kitartsunk a te ügyed mellett, és
hű szolgáid legyünk szerte a világban. Ámen.
Szerző: Németh Katalin
Kommentáld!