Isten oltalmában
Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! (Zsolt 91,2)
Szabó Lajos egyik novellájában olvastam: „Valahol Oroszországban, a senki földjén, a két frontvonal között egy tanya állt. A magyar parancsnok megparancsolja két katonájának, egy tisztnek és egy közlegénynek, hogy menjenek oda és gyújtsák fel a tanyát. Odaérve a közlegény megjegyzi: ugyanilyen a mi tanyánk is; ugyanígy áll a ház, az istálló, a szalmakazal. Gyújtsd már a gyufát! – mondja a tiszt. De csak nem akarja gyújtani.
Menjünk, nézzünk be az ablakon – javasolja a közlegény.
Benéznek: egy idős ember, egy asszony, két kis gyerek ül az asztal körül gyenge fényben, csendben vannak, mintha imádkoznának. A két katona egymásra néz, szó nélkül, dolguk végezetlen mennek vissza. Kérdezi a parancsnok: miért nem gyújtottátok fel a tanyát? Mit is feleljenek? A közlegény mondja: Jelentem, a tanya védve volt.
Igen? Az más, mondja a parancsnok. Mást értett ezen ő, és mást a közlegény és a tiszt, akik benéztek az ablakon. Igen a tanya védve volt!”Láttál már olyan házat, amelyikre kiírták, hogy Biztonsági rendszer védi? A mi életünkre is ki van téve, hogy Isten által védett. Neked, amit tenned kell ma is hitben: bízni, hogy Isten ott van az ő védelmével.
(Prókai Árpád, Boldva)
********
Imádság:
Uram! Oltalmazó szárnyaid alatt tudni életemet nagy hálára indító és békességet adó. Ámen
**********
A nap gondolata:
Néha Isten megengedi, hogy eljuss odáig, ahol már minden kötél szakad, hogy megmutassa: ha már semmid nem maradt, csak ő, akkor ő minden, amire szükséged van!
Kommentáld!