„Veszett fejsze nyele”
„Egyszer azt mondták a prófétatanítványok Elizeusnak: Nézd, szűk nekünk ez a hely itt nálad, ahol lakunk. Hadd menjünk el a Jordánhoz; ott mindegyikünk kivág egy szálfát, és készítünk magunknak egy helyet, ahol lakhatunk. Ő ezt mondta: Menjetek! De az egyik így szólt: Kérlek, jöjj el te is a szolgáiddal! Ő így felelt: Elmegyek. El is ment velük. Amikor megérkeztek a Jordánhoz, vágni kezdték a fákat. De amikor az egyik kidöntött egy szálfát, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Akkor felkiáltott és ezt mondta: Jaj, Uram! Csak kölcsönbe volt nálam. Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor feljött a víz tetejére. Elizeus így szólt: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta a kezét, és kivette.” (2Királyok 6,1-7)
A címben idézett szólás jelentése: valami kevés megtérül a kárból. Viszont ez a történet nem arról az üres nyélről szól, ami a prófétatanítvány kezében maradt, hanem annak az értékes fejszevasnak megkerüléséről, ami nélkül a nyél mit sem ér. Míg a szólásmondás inkább a lemondás, csüggedtség kifejezésére született, addig a bibliai történet hitünkben, reménységünkben akar bátorítani.Egy vízben elsüllyedt fejszevas – a reménytelenség képét ennél kifejezőbb módon megrajzolni nem is lehetne. Ami azonban embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Milyen jó, hogy Isten embere, Elizeus elment velük. Közel volt a segítség.Ha nem is ezekkel a szavakkal, de ugyanez a gondolat járt a fejében Jairus szolgájának, aki urának ezzel a hírrel ment elébe: „Meghalt a leányod. Ne fáraszd tovább a Mestert!” (Lk 8,50) – Meghalt a gyermek, elveszett minden – gondolta a szolga. Mit ér már az, hogy Jézus odajön a házhoz? Mikor Jézus ezt hallotta, lelket öntött az apába: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.” (Lk 8,51) – Jézus nem hiába ment: parancsolt, és a leányka életre kelt.Mikor Urunkat keresztre feszítették, az a várakozás élt a kereszt körül tolongó tömegben, hogy eljön majd Illés próféta és leveszi Őt a keresztről.
De amikor erre hiába vártak, nem történt semmi, a sokaság „mellét verve tért haza.” (Lk 23,48) Ezek is csalódottan azt mondták: nincs itt már mire várni, nem történik itt már semmiféle csoda. – Illés ugyan nem jött el, Jézus meghalt a kereszten. De harmadnapra feltámadott, mégpedig nem múlandó földi testben, hanem dicsőséges mennyei testben.Reménytelen helyzetben ne adjuk át magunkat a csüggedésnek. Isten ott is tud segíteni, ahol úgy tűnik, minden elveszett. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15) Gyökössy Endre szavaival szólva, a Zsoltárok 50,15 egy olyan mennyei telefonszám, amit minden hívő embernek ismernie kell, és amit bármikor felhívhat.
(Lázár Péterné, Berettyóújfalu)
***********
Imádság:
Urunk! Köszönjük, hogy mindig közel vagy hozzánk, mindig meghallod, ha valaki segítségért kiált hozzád. Nehéz helyzetekben szólj Lelked által nekünk is: „Ne félj, csak higgy!” Önts lelkünkbe bizakodó reménységet, és add, hogy a vészek elmúltával is dicsőítsünk Téged. Ámen
*****************
A nap gondolata:
„Határkőnél hittel megállni,
határköveknél visszanézni,
hálás szívvel múltat idézni,
csodákra emlékezni jó.…
Látni, hogy át viharon,
vészenhű Mesterünk hogyan segített,
éjekre fényt hogyan derített:
csodákra emlékezni jó!”
(Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó)
Kommentáld!