Pihenj!
***
„... megvan az ideje a békének.” (Prédikátor könyve 3,8)
Szoktad azt érezni, hogy elfáradtál?
Hogy testileg-lelkileg kimerültél?
Hogy legszívesebben elmennél egy világvégi hegytetőre, hogy biztos ne találjon Rád senki?
Mindannyian szoktuk ezt érezni. Ettől nem kell megijedni, ettől még nem vagy depressziós, nem kell azonnal nyugtatókat kapkodni, mert ezen az nem fog segíteni. Ez egy természetes reakciója a szervezetünknek arra, aminek kitesszük magunkat nap, mint nap. Isten pedig ezzel tökéletesen tisztában van, hiszen ki ismerhetne bennünket jobban, mint a saját Teremtőnk?! Igéjében azt mondja: „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.” (Ézsaiás 40,30)A teremtéskor azonban Urunk erre megoldást adott a kezünkbe, saját példájával. Mit olvasunk ott, mit tett Isten, miután megteremtette a világmindenséget? „Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott.
A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.” (1 Mózes 2,2)Megpihent. Még Isten is.A mi testi-lelki problémáink jelentős része annak „köszönhető”, hogy nem vagyunk képesek pihenni. Nem vagyunk képesek megállni, kiszakadni, lenyugodni, békességben eltölteni valamennyi időt csak magunkkal, vagy csak a családunkkal, vagy csak Istennel... Pedig ehhez elég sokszor annyi, hogy megtanulunk nemet mondani, és nem azt lebegtetjük a szemünk előtt, hogy szerezni kell még többet. Mert lehet, hogy a sok munkával többet szerzünk, de ha megállás nélkül dolgozunk, előbb-utóbb rossz vége lesz. És talán akkor már késő lesz megpihenni...
Hogyan folytatja Ézsaiás az imént idézett sorokat? „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk.” (Ézsaiás 40,31) Bízzunk az Úrban! Bízzunk abban, hogy Ő jobban tudja, mi kell nekünk ahhoz, hogy úgy éljük ezt az egyetlen földi életünket, hogy ne csak vonszoljuk magunkat, hanem szárnyaljunk. Pihenjünk, töltődjünk, élvezzük Isten bennünket is körülvevő szeretetét, amit legjobban abban mutatott meg, hogy Jézust elküldte közénk, hogy általa még jobban megismerhessük Őt. Mert „megvan az ideje a békének”!
(Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre)
**************************
Imádság:
Uram, kérlek, tekints rám, segíts meg, hogy tudjak lassítani, vagy ha kell, le is állni. Add, hogy meglássam a határaimat, és ne akarjak azokon túl menni! Ámen
*************************
A nap gondolata:
„Mért csüggedsz el, én lelkem, hisz pajzsod ő és támaszod,Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, s hálával áldozol.”
Kommentáld!