Ez a te istened?!
„Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik, annak áldoznak, és azt mondják: ez a te istened, Izráel, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.” (2Móz 32,8)
A nép megígérte, hogy megtartja az Úr parancsoltait, viszont már az első vizsgán, tesztelésen elbukik, annak ellenére, hogy Isten felhívja figyelmét és konkrétan megmondja, mit ne tegyen (olvashatjuk a 2Móz.23,30-33-ben). A nép fogadalmat tesz úgy, hogy közben még nem ismeri önmagát, de Istent sem. Sokszor mi is fogadkozunk és ígérgetünk Istennek félelemből vagy csak jutalomra számítva, de közben elbukunk, mert más a mi istenünk. A nép elfeledkezik ígéretéről, s letér a számára kijelölt útról. Mózes távollétében, aki az Istennel való kapcsolattartó személy volt, a nép megérzi elveszettségét, a vezetés, s az Isten hiányát. Vezetőre van szükség, istenire, aki látható, kézzel fogható. A nép Isten nélküliségében nem tud mást tenni, mint istent készíte(tt)ni magának, valamit isteníteni, valamire úgy tekinteni, mint istenre, akibe hitét/bizalmát vetheti.
Mi is sokszor tapasztalhatjuk, hogy nehéz, mikor várni kell, amikor nem látjuk Isten megoldásait, nem értjük, vagy amikor nem úgy és akkor történnek a dolgok, mint ahogyan szeretnénk, ahogyan elgondoltuk. Ilyenkor megjelenik a félelem, az elveszettség, a kétségbeesés, s romlottságunk lesz úrrá rajtunk, elkezdünk kapkodni és hirtelen felindulásunkban hozunk egy döntést. Ezek a helyzetek szembesítenek azzal, hogy amikor megpróbáltatik a bizalom tudunk-e várni, tudunk-e bízni az Istenben, s ha nem, akkor miért nem? A nép a régi tapasztalataiból kiindulva dönt, aszerint, ami a szívében van. Még mindig a bálvány istenek élnek szívében. 430 évig élt közvetlen közelükben, s amint látjuk az egyiptomi hatás nem múlik el hamar. Az egyiptomiaknál látták, hogy az aranyborjúhoz hasonló istenekhez elé járultak, imádkoztak és áldozatot mutattak be.
Ebből kiindulva igaz az a kijelentés, hogy Izrael ...ez a te istened... a bálványok, s még nem az Úr. Ez a te istened, ...aki veled jött, akit magaddal hoztál Egyiptom földjéről. Mi is sokszor a világban jelenlevő bálványisteneknek áldozunk, ugyanazon dolgokért törekedve, ugyanazon dolgok válva fontossá számunkra, mint az Isten nélkül élő emberek életében, az ő életmódjukhoz próbáljuk életünket igazítani, nem akarva elmaradni tőlük, s inkább a széles utat választjuk, hisz azon annyi minden lehetséges, annyi minden van, ami jónak láttatja magát, s így áldozunk: a jólét, a siker, a karrier, a pénz, a hatalom, a szépség, a szexualitás, a szabadosság bálványisteneinek.
Ki/mi a te istened, aki elfordítja szíved az Úrtól, az egy igaz Istentől?!
(Biró Botond, Ráton.)
***************************************************************
Imádság:
Kegyelmes Istenem! Láttasd meg velem bálványaimat és szabadíts meg tőlük, s a tied legyen az én teljes szívem. Légy az én Istenem is, életem Ura! Ámen.
***************************************************************
A nap gondolata:
„De amikor megtérnek az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (2Kor.3,16-17)
Kommentáld!