Szeretet lenyomatok
„Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért”(Zsoltárok 107:8)
Bábozáshoz készülődtünk Felvidékre, amikor Benjámin fiam megkért, hogy segítsek neki bepakolni, ment vissza a kollégiumba.
Azonban ekkor valami történt.
Egyszer csak azt vettem észre, nem mozdul a bal kezem, és mintha a szám is zsibbadna. Amikor szóltam Vikinek, először azt hitte hülyéskedek, de amikor rám nézett, látta, hogy a szám is el van húzódva. Nem volt kétség, irány az ügyelet. Miután megmérte az orvos a vérnyomásom, (170/100) amit három nyelv alá beadott gyógyszer sem húzott le, egyszerűen megállapította: idegbecsípődés. Lelkész vagyok, de én is tudtam: ez nem idegbecsípődés, ez STROKE. Míg Viki azon veszekedett az orvossal, hogy küldjön kórházba, én ültem a folyosón és imádkoztam. Azért fohászkodtam az Úrhoz, mert tudtam, hogy nekem a kórházban tudják megadni a legnagyobb segítséget. Nem azt kértem, hogy ott azonnal gyógyítson meg, hanem azt, hogy juttasson oda, ahol tudnak rajtam segíteni. Melyik volt hatásosabb? Viki veszekedése vagy az ima? A kettő együtt.
A mentőben egész úton az Úrral beszélgettem, volt rá időm. Egyszerű volt a kérésem: Uram, ha szükséged van még rám, segíts, mert ha Te nem segítesz, semmi esélyem. És segített: vitt a mentő a kórházba, a belgyógyászatra, ahová küldött az ügyeletes orvos. A belgyógyászaton fiatal orvos fogadott, alaposan megvizsgált, és közölte velem:-Magának nem itt van a helye: STOKE-ja van.
Mire felocsúdtam, már ott voltam, ahol lennem kellett. A kezelő orvos, aki felvett, nagyon rendes volt, öt percen belül megvolt a CT, a nyaki ultrahang, minden vizsgálat. Levált egy plakk a nyakamban lévő érről és az okozta a problémát. Beszélgetés közben kiderült, hogy lelkipásztor vagyok, ő pedig elárulta, teológiára készült, de az Úr azt akarta, hogy orvos legyen. Számtalan csoda, isteni segítség pillanatok alatt.
De a legnagyobb csoda az az arc volt, aki benézett a kórterem ajtaján, ahol vártam, még minden vizsgálat előtt. A sógorom volt az, Veres Péter.
Kérdeztem:
-Hát te?
A válasz az volt:
-Épp erre jártam.
-Persze, tudom már miért van neked ennyi büntető cédulád gyorshajtásért.
Lehet, hogy másnak ez véletlenek egybeesése, vagy épp természetes, nekem az Úr munkája. Számtalan kis csoda sorozata, mint ahogy az is a csodák része volt, hogy már másnap itthon lehettem. Isten gondoskodó csodái. Szeretetéből jövő csodák. Mindannyiunk élete tele van csodákkal. Ezek a csodák Isten kezének munkái életünkben, szeretetének lenyomatai. Rajtad hány ilyen lenyomat van, testvérem? Mindnyájunkon rengeteg ilyen lenyomat van. Sokat észre sem veszünk. Sok csoda életünkben Isten titka maradt.
A zsoltáros azt mondja, hálát kell adni a csodákért, hálát kell adni az Úr szeretetéért. Drága testvérem! Nézz körül az életeden, tekints önmagadba, és vedd észre az Úr szeretetének csodáit életedben, és légy értük hálás. Isten végtelen csodák lehetőségét készíti elő azoknak, akik benne bíznak és hozzá menekülnek.Ma azt üzeni az Ige: adjunk ezért hálát.Az én szívemben ott a hála Isten szeretetéért! A te szívedben ott van? (Tóth István, Abaújvár)
*************************
Imádság:
Uram! Hálával tele a szívem feléd, mert mindig mindenben számíthatok rád! Ámen
****************
A nap gondolata:
Minden embernek óriási adag bátorításra van szüksége. Soha nem találkoztam még senkivel, aki azt mondta volna, hogy „Ó, nem, nincs szükségem dicséretre! Ez már túl sok, kérlek, ne mondd ezt! Már nagyon bátor és magabiztos vagyok, nincs szükségem több bátorításra.” Neked is szükséged van arra, hogy bátorítsanak, szeressenek és értékeljenek, ahogy mindenki másnak. Ha szeretnéd, hogy Isten használjon téged, akkor bátorítsd az embereket, értékelj mindenkit, és mutasd ki a háládat minden ember felé.
Kommentáld!