„A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen Isten befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.”

(Róma 14,1-4)

Pál apostol olyan lelkipásztor volt, akinek sokféle gyülekezet, sokféle problémájával kellett megküzdenie. A római keresztyénség is egy volt azon gyülekezetek közül, ahol helyre kellett tenni gondolatokat, meg kellett óvni gyülekezeti tagokat. A gyülekezetben ugyanis voltak olyanok, akik nem ettek húst, és nem ittak bort. Valószínűleg olyan zsidókból lett keresztyénekről volt szó, akik még megtartották a szombatot és egyes zsidó ünnepeket. Hogy ne tegyék magukat tisztátalanná, tartózkodtak bizonyos ételektől és italoktól. Az ilyen embereket sokan erőtlennek tartották, megbélyegezték, talán még ítélkeztek is felettük. De az apostol felteszi a kérdést: „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezz?” Ki vagy te, hogy felemeld hangodat az Úr szolgája ellen? Egyedül az Úrnak van joga, hatalma arra, hogy bárki felett ítéletet mondjon. Nem a gyülekezet, és főleg nem az egyes emberek kötelessége, hogy bárkit is erőtlennek mondjanak, vagy kitaszítsanak a közösségből.Vajon ma vannak-e közöttünk olyanok, akiket erőtlennek mondanak? Van-e olyan, akit a gyülekezet közösségéből kitaszítanak, ítéletet mondanak felette? Szeretném azt mondani, hogy ilyet már nem teszünk, de attól tartok ez felelőtlen kijelentés lenne. Hiszen mind láttunk már olyat, hogy rászóltak egy izgő-mozgó gyermekre, csúnyán néztek egy édesanyára, aki nem vitte ki síró gyermekét a templomból, összesúgtak egy szakadt ruhában lévő mögött. A gyülekezetek mindenkori feladata nem az, hogy ítéletet mondjanak, nem az, hogy kitaszítsanak másokat hanem, hogy krisztusi közösségben menedéket, reménységet nyújtsanak minden rászoruló felé.

Befogadni, elfogadni, ahogyan Krisztus is tette. Úgy hiszem, valamilyen szinten mindannyian hitben erőtlenek vagyunk. Megingunk, bűnt követünk el, megfeledkezünk az Úr akaratáról. Éppen ezért van szükségünk arra, hogy a gyülekezet közösségében egymást bátorítsuk, erősítsük. Az Úrnak pedig van hatalma arra, hogy a mi erőtlenségünkben is megerősítsen, és megtartsa gyülekezeti közösségeinket!

(Dr. Szabóné Kurucz Tímea, Körösszegapáti)

**************************

Imádság:

Mennyei Atyám! Te látod az én lelkemet és életemet, te látod milyen erőtlen, gyenge vagyok. Elgyengül a lelkem, megfárad a testem. Kérlek add, hogy a veled való közösségből erőt meríthessek, a gyülekezet közösségében pedig másokat is megerősítsek. Ne engedd, hogy ítélkezzem, sőt taníts meg engem az elfogadásra, krisztusi szeretetre. Ámen!

*************************

A nap gondolata:

Egy közösség erősebb, mint ezer ember külön-külön.