Ismerős közegben
„Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet! Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához… Menj oda néped fogságban élő fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... – akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele.” Olvasandó: Ezékiel 3:4-11
Hadd kezdjem egy kérdéssel: Szerinted kinek könnyebb hirdetni az evangéliumot, kit könnyebb meggyőzni az Úr igazáról, kit könnyebb Jézushoz vezetni: az ismeretlent vagy az ismerőst? Mindkettő mellett lehet érvelni. Van annak egyfajta romantikája, mikor olyan misszionáriusok életéről olvasunk, akik a világ egy másik szegletében tettek bizonyságot hitükről teljes idegen környezetben, kultúrában a messziről jött embernek kijáró figyelem közepette. Mi, győriek különösen is jól tudjuk, hogy ennek nemcsak romantikája van, hanem a külmisszió bizony óriási áldozatokat, akár életáldozatot is követelhet, mint pl. a gyülekezetünkben is szolgáló Molnár Mária misszionárius esetében, akit a Japánok öltek meg a II. világháború idején.Ezzel szemben az ismerős közeg, az egy nyelvet beszélünk, ő is közülünk való elfogadás könnyebbség lehet. Ugyanakkor hányszor megtörténik – akár családon belül is –, hogy a teljesen egyformán nevelt testvérek egészen különböző gondolkodásúak lesznek, egész más utakat járnak be. Emellett az ismerős közegben mindig előjön a hitelesség kérdése is, hiszen ahol ismernek, ott ismerik erősségeid és gyengeségeid is. Előéletünk éppen ezért segítség, de gát is lehet.Mivel többségünknek sajátjainkhoz szól a küldetésünk, jó, ha tisztán látjuk, hogy szeretteink, ismerős közegünk, népünk misszionálása nem is olyan egyszerű, és nem feltétlenül zajos sikertörténet. De Isten, mikor ezzel a szolgálattal bíz meg bennünket, nem is az eredményességet – azt jótetszése szerint vagy megadja, vagy nem –, hanem a neki való engedelmességet, a hűséget kéri számon. Azt kéri számon, amit a folytatásban őrállói felelősségként olvashatunk. Hogy ha kell századszor, ezredszer is mondjuk el a fogságban – a bűnök, a téveszmék vagy épp a reménytelenség fogságában – lévőknek az Úr szavát, üzenetét, az élet beszédét. Erősítsen meg ma is bennünket Szentlelke által ebben a nem könnyű szolgálatban, és vegye el szívünkből a félelmet, fenntartásainkat, a feleslegesség kísértését.
(Pálfi Zsuzsanna, Győr)
**************************
Imádság:
Urunk, köszönjük a mieink közötti szolgálatra küldő szavaidat. Köszönjük, hogy megerősítesz és bátorítasz bennünket. Add, hogy ne restelljünk, ha kell sokadszor is szólni a Te nevedben a mieinknek. Add, hogy ne fáradjunk meg akkor sem az imádságban, a bizonyságtételben, ha látszólag sem értelmét nem látjuk a szólásnak, sem eredménye nincs annak, amit teszünk. Add, hogy mindvégig hűséges őrállóid legyünk! Ámen.
*************************
A nap gondolata:„
Az ember belefárad, ha mindig ugyanazt kell elmondania. Elmondja százszor, ezerszer, variálva, türelmesen, ingerültebben, aztán belefásultan ismételgetve. Kutatások szerint egy átlagos 3 évesnek 800-szor kell hallania egy-egy szabályt, kérést, elvárást, mire bevésődik. Itt a megoldás: nem mondtad elégszer!” (Kismamablog.hu) Mintha Isten előtt nagyon sokan ilyen átlagos 3 évesek maradnának!
Kommentáld!