Állandó a mulandóban
„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” (Zsidó 13:14)Nemrég olyan valakit temettem, aki váratlanul, önmaga vetett véget életének majdnem 8 évtizeddel a háta mögött. Ilyenkor mindenki találgatja a miértet. Az elhunyt egész életében Győrhöz, annak is egy városrészéhez kötődött. De amennyire jó tud lenni az embernek egy ilyen biztonságot adó, ismerős közeg, amennyire sokat tud adni, gazdagítani, boldogítani, ugyanakkor annyira veszélyes is tud lenni, ha túlságosan magához köt. Könnyen megcsalhatja az embert az állandóságnak, a maradandóságnak ez a csalfa ábrándja.Mert a múló időben egyszer csak azzal kell szembesülni, hogy már semmi sem olyan, mint régen volt. Hogy bár továbbra is ismerős a hely, az utcák, a házak, a vizek, de mit ér, ha már nem ugyanazok vannak körülöttünk, ha a valamikori társaságunk többségét már kikísértük a temetőbe, és lassan nincs kivel szót váltani. Illúzió az állandóság, ha szeretteink betegségével, halálával kell szembe nézni.
Hiába a hely nyújtotta állandóság, ha már mi magunk sem vagyunk ugyanolyanok, mint korábban. Ha az öregedéssel jönnek a betegségek, és egyre inkább elhatalmasodik az emberen a kiszolgáltatottságtól való félelem. Amikor megcsal az állandóságnak ilyen délibábja, bizony könnyen összeroskadhat a lélek.Ezért adja elénk Isten Szentlelke figyelmeztetésül és okulásul igéjét. Egyrészt tudatosítani akarja bennünk: „Nincs itt maradandó városunk.”
Bármennyire kötődünk helyekhez, bármennyire kötődünk személyekhez, tárgyakhoz embertársainkban, és mindenben, amit ember alkotott ott vannak a mulandóságnak jegyei. Ez nem azt jelenti, hogy akkor ne kötődjünk semmihez és senkihez, mert milyen fájdalmas, ha el kell majd búcsúzni. Isten nem erre buzdít. Sőt, csodálatos ajándék, áldás, ha van mihez és még inkább van kihez/kikhez kötődni. De az Úr Igéjével arra figyelmeztet, hogy a helyén kezeljük a dolgokat. Lássuk meg, hogy semmi és senki sem véglegesen, egyszer és mindenkorra a miénk. Bármelyik napunk, bármelyik találkozásunk, szavunk könnyen az utolsó lehet valaki irányában. Éppen ezért, míg tart a ma, addig legyünk jók, odafigyelők, kedvesek, megbocsátók és szeretetteljesek egymás felé, ahogy Krisztus Urunk is tanított erre. Köszönjük meg minden napon Istennek azt, ami ma még a miénk.Ugyanakkor az Ige arra is hív, hogy „az eljövendőt” keressük. Az eljövendő alatt nem egyfajta varázsgömbbe való belenézést ért a Biblia, ahol megtudható, hogy mi lesz velünk pl. egy év múlva, vagy ki lesz életünk párja, vagy mikor jön el a világvége, vagy más hasonló kérdésünkre a válasz. Az eljövendő keresése arra az Úrra vonatkozik, aki megadhatja az oly annyira fontos stabilitást ebben az örökké változó, a mulandóságot magában hordozó világban. Néhány verssel korábban azt mondja az Írás: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökre ugyanaz.” Ő adhat igazi és nem kártyavárként összeomló, csalfa stabilitást az életünkbe. Ez a Krisztus arról beszél az övéinek, hogy velük van minden napon a világ végezetéig, és hogy semmi el nem szakíthatja többé az övéit Isten szeretetétől. Arról beszél, hogy nem a semmi, a pusztulás felé rohan az emberi élet az állandó változások közepette, hanem afelé a város felé, a mennyei Jeruzsálem felé, amely már maradandó, örök lesz, ahol az Isten lesz minden mindenekben, ahol békességre talál az ember. Amikor a jövendő keresésére buzdít az Ige, ezt a Krisztust, az ő szavát, az ő személyét, az ő váltságát, az ő irgalmát kell keresnünk, mert akkor vigasztalást, reménységet, erőt, biztonságot lelünk a jelen megpróbáltatásai közepette is. (Pálfi Zsuzsanna, Győr)
**************************
Imádság:
Urunk, kérünk, ne hagyd, hogy megcsaljanak evilági, állandónak látszó délibábok. Segíts, hogy ne roskadjunk össze, ha mégis csalódunk bennük. Mutasd meg mi az, ami örök, amit semmi, még a halál sem vehet el tőlünk. Köszönjük, hogy Krisztusban ilyen váltságot ajándékozol nekünk. Ámen
*************************
A nap gondolata:
„Érzelmi életünket, belső stabilitásunkat – tudatosan és tudattalanul egyaránt – az állandóság illúziójára építjük.” (Barta András)
Kommentáld!