Együtt az úton
„Az ÚR, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek ugyanúgy, ahogy Egyiptomban cselekedett veletek szemetek láttára; és a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az ÚR, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton.” (5Móz.1,30-31a)
Amióta megszülettünk úton vagyunk. Út, amely arra hív minket, hogy felismerjük és megismerjük az Istent, s közben magunkat is. Az út elejétől kezdődően kaptunk/választottunk magunk mellé olyan személyeket, akik az életünk egy rövidebb vagy hosszabb szakaszán elkísérnek, segítenek megtalálni a saját utunkat, vagy épp az övékére vezetnek. A legjobb az, ha mindazok a személyek, akik életünk során utunkba kerülnek, abban segítenek, hogy nem a magunk útját, de ne is a magukét, hanem az Utat, az Isten útját találjuk meg, amelyen a legjobb nekünk járni.A nép egykor elindult ezen az úton, de sok akadállyal találta szembe magát, legfőképpen önmagával, saját félelmeivel, gyengeségeivel, de egyben az Isten iránti hitetlenségével és bizalmatlanságával is.
Mintahogyan sokszor mi is, meghallottuk a hívást, a megszólítást, s elindultunk Jézus követésére, de a krisztusi életet élve, az úton járva, mi is találkoztunk olyan helyzetekkel, amik megpróbálták hitünket, elköteleződésünket, s szükségünk volt arra, hogy újra és újra meggyőződjünk, megerősödjünk abban az Istenben, aki egykor elénk állt és azt mondta: kövess engem!A nép megtorpant és szüksége volt arra, hogy valaki emlékeztesse, s arra terelje figyelmét, szívét, ami segít neki abban, hogy merjen tovább menni, s megtegye a következő lépést, amely közelebb viszi Istenhez, és azon ajándékához, amit elkészített számára.
Elhangzik a felszólítás: emlékezzetek, hogy előttetek ment, harcolt értetek, láttátok, tapasztaltátok, a pusztában is gondoskodott rólatok, szükségleteitekről, úgy hordozott végig az egész úton, mint apa a fiát.Minket is arra hív Isten Igéje, hogy felismerjük, nem vagyunk egyedül az úton, velünk vándorol utunkon Jézus. Emlékezzünk mi is mindarra, amit eddig is megtapasztalhattunk részéről, vezetéséről, gondoskodásáról, arról, ahogyan mellettünk volt. Ha még nem nagyon van mire emlékezni, akkor kérjük és hívjuk életünkbe az Urat. Amikor majd megszólít, hív, bátorít, hogy kövessük, akkor engedelmeskedjünk, s engedjünk Lelke és Igéje általi vezetésének.
Hiszen Jézus a szomorú szívű emmausi tanítványok mellé is odaszegődött, hogy segítsen nekik felismerniük Őt, Nem hagytalak magatokra, itt vagyok, s minden napon veletek leszek a világ végezetéig. Hát tarts te is Velem, s menjünk együtt az úton. (Biró Botond, Ráton.)
***************************************************************
Imádság:
Gondviselő Atyám! Köszönöm, hogy soha sem hagytál magamra, sőt most is erre emlékeztetsz, s bátorítasz, kövesselek, bízzak benned, mert Te végig fogsz vezetni az úton, vigyázva minden lépésemre, hogy megérkezhessek jelenlétedbe. Ámen.
***************************************************************
A nap gondolata:
Veled vagyok!
Kommentáld!