Bizakodva éljünk
„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.” (Zsoltárok 18,7)
Dávid király győzelmi éneke ez, amikor az Úr megszabadította minden ellenségétől. Sokat szenvedett Dávid, de ezekben a szenvedésekben hűséges maradt Istenéhez. Nagy próbák között élt, így rá volt szorulva a segítségére. Ő már élete korábbi szakaszán is tapasztalta, mennyire szereti őt Isten, és bízott az üldözések közepette is, hogy nem hagyja el az, akiben bízik. Ez meg is történt, és Dávid ajkáról sem maradt el a hálaadó ének. Tételesen sorolja fel, hogy milyen bajokban volt, és hogyan menekült meg belőlük.
Minden győzelméért Istent magasztalja: veled a rablóknak is neki rontok...fölruháztál erővel a harcra...megmentesz ellenségeimtől...mert nagy győzelmet adtál királyoknak...Vajon tudunk-e mi így bizakodva élni és mindenért hálát adni Istennek? Van okunk rá, hiszen amit elértünk itt a földön, az nem a mi érdemünk, hanem Istené, aki megadta a feltételeket. Mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra egyaránt. Nekünk csak élni kell a lehetőségekkel. Istennek az a célja, hogy megelégedett emberek legyünk itt a földön, legyünk hálásak Istennek minden adományáért. Ha bízunk Istenben, akkor nem szenvedünk szükséget, mert ő tudja, hogy mi kell nekünk, és mi válik a javunkra.
Megtapasztaltuk-e már, hogy kiáltásunkat meghallgatta az Úr? Bátran szóljunk hozzá, mert ahogy Dávidot meghallgatta, ugyanúgy meghallgat minket is.
(Horváth Csaba)
**************
Imádság:
Uram! Köszönöm, hogy benned mindig bízhatom! Ámen
*************
A nap gondolata:
Hinni azt jelenti, hogy azt veszem komolyan, amit Jézus mondott, akkor is, ha az az eszem és a tapasztalataim számára felfoghatatlan.
Kommentáld!