Kérésére történt
„Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.”
(ApCsel 1,14)
Mindenki vár valamit. Te mit vársz? Mire vágysz?
A járványügyi korlátozások idején mindenki a gyógyulást várta és azt, hogy legyen már vége ennek az egésznek. A szíved mélyén te is tudod: erre nincs emberi megoldás! Itt amire, vagy helyesebben, akire várni kell, az maga az Úr! Egyedül Ő tud ennek véget vetni.
Ez a tehetetlen várakozás, olyan tétlenségnek tűnik a mai ember szemében – holott egyáltalán nem az. Ha csak imádkozik valaki, akkor nem csinál semmi hasznosat: nem dolgozik, nem tanít, nem segít… Csakhogy éppen a kitartó imádság teszi a várakozást aktív cselekvéssé. Nem tétlenül várunk, hanem Istennel aktív párbeszédben várunk. Arra figyelünk, akinek a kezében van a holnapunk, s aki fel tud minket arra készíteni.
Fontos szempont az imádságnál az, amit a szentíró megjegyez: „kitartóan”. Nem megszokásból imádkozták el az előírt napi imákat. Nem felületesen mondtak valamit Istennek. Egész személyiségükkel ott voltak az Úr jelenlétében és figyeltek Isten szavára. Kérdéseiket, kéréseiket nem másoknak mondták el – nem a piacot beszélték vele tele; hanem odavitték az Úr elé. Nem fáradtak bele az imádságba, hanem Jézus elmenetelétől a Lélek eljöveteléig imádságos szívvel voltak együtt. Nem adtak lehetőséget a Sátánnak, hogy szóljon, cselekedjen közöttük, vagy kísértse, elbizonytalanítsa őket. Az Úrra figyeltek!
A Szentírás megad még egy fontos kitételt az imádsághoz: „egy szívvel és egy lélekkel” voltak együtt. Kik? Nem csak a tanítványok – de a megfogalmazás kiemeli, hogy ők is mindnyájan ott voltak. Nem felváltva imádkoztak, hanem együtt! Nem más-más helyen könyörögtek, hanem együtt! Nem csak a férfiak, hanem az asszonyok is, akik szerették az Urat és követték őt, ők is ott voltak! S ami különösen fontos: nem az a fontos, hogy egy helyen voltak, hanem hogy szívükben-lelkükben egyek voltak! Tudjuk, hogy Jézus ígérete szerint, ha ketten vagy hárman az Ő nevében együtt vannak, akkor Ő már ott van közöttük! De itt a ketten egy akaraton vannak kitételnél is többről van szó: nem csak az akaratuk volt egy, hanem szívük és lelkük! Így érdemes imádkozni!
Tudjuk, hogy nem azért kapták meg a Szentlelket, mert emberileg kiérdemelték kitartó és szívet-lelket egységesítő imájukkal; hanem azért, mert Isten megígérte, hogy elküldi a Lelket, s Ő teljesítette szavát. Mégis más Isten ígéretére egyedül várni, vagy emberileg várni – s teljesen más Istennel és emberekkel közösségben várakozni, s a várakozást felkészüléssel tölteni! Az Úr közel van! Ne magányosan, és ne tétlenül várd, hanem Krisztus követőinek közösségében, akik figyelnek az Úr szavára!
(Dr. Sándor Balázs, Budapest)
**************************
Imádság:
Kegyelmes Istenem, megértettem, hogy szeretsz, hogy számíthatok rád. Akarom, hogy a te kezedben legyen a folytatás, hogy akaratod az életemben teljesüljön. Leteszem a terheim, átadom neked. Köszönöm, hogy Te adsz békességet. Hálás vagyok mindazért, amit tőled kaptam. Ámen
*************************
A nap gondolata:
„Isten nem a vágyaidat tölti be, hanem az ígéreteit.”
Kommentáld!