A megbízhatatlanság
„Oh, szűnjetek meg hát az emberben bízni, akinek egy lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?” (Ézs 3,1)
Nem szabad emberekben bízni, mondja Igénk. Aki emberekre bízza magát, szeretteit, nemzetét, az igen sok csalódáson és keserűségen megy keresztül. Sok ember még annyira sem megbízható, amennyit tőle el lehet várni. Vannak ugyanis bizonyos dolgok, amikben a halandó ember meg kell, hogy mutassa a maga hűségét és megbízhatóságát.Tisztában kell lennünk azzal, hogy bizonyos értelemben igencsak bíznunk kell egymásban. Mi lenne például abból a házasságból, amelyből teljesen hiányzik a kölcsönös bizalom és tisztelet? A gazdasági életben is a kölcsönös bizalom rendszerén alapul a csekk, mint fizetőeszköz. Bízunk az orvosban, hogy helyes diagnózist állapít meg, és a megfelelő gyógyszert írja fel receptre. Az áruházban bízunk az árukra ragasztott cédulákban. Szinte teljesen lehetetlen lenne a társadalmi együttélés az embertársainkba vetett bizonyos mértékű bizalom nélkül. Ahol nem lehet egy emberben megbízni, ott megszűnt a vele való közös munkálkodás lehetősége és munkájára sem lehet számítani.A veszély akkor áll fenn, ha abban bízunk, hogy az emberek megteszik azt, amit egyedül Isten tud megtenni, ha letaszítjuk az Urat a trónusról, és embert ültetünk a helyébe. Mindazok, akik rokonszenvünkben Istent helyettesítik, akik az Ő helyét foglalják el bizalmunkban, keserves csalódást okoznak nekünk. Akkor ismerjük fel, hogy az ember nem méltó bizalmunkra, amikor már késő.
Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr.
Remélj, és bízz benne, jó az Úr.
(Prókai Árpád, Boldva)
************************
Imádság:
Köszönöm Istenem, hogy benned mindig bízhatom! Ámen
************************
A nap gondolata:
Csak Istenben bízik lelkem.
Kommentáld!