Jákóbok és Ézsauk
„Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.” (1Móz 33,3-4)
Két ember találkozik. Húsz év után. Ikrek. A csaló, mégis Isten ígéreteit hordozó választott, anyja szeme fénye: Jákób, és a pár másodperccel korábban született felszínes, heves indulatú, apja büszkesége: Ézsau.Jákób mindent megtesz annak érdekében, hogy ha testvére bosszúja még él, legalább családja és szerzeményének egy része megmeneküljön. Nem sejti, hogy bátyja haragja húsz év alatt szétolvadt.
Megbocsátás, és szeretetteljes, igazi testvéri fogadtatás lett belőle.Ézsau odaér a kínoktól és félelemtől remegő Jákóbhoz. És a kísérők nem akarnak hinni a szemüknek! Ézsau Jákóbot „megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.” Mind a ketten.Vajon, miért? Mert ebben a pattanásig feszült helyzetben, amikor senki nem tudta, mi történik a következő pillanatban, mindkettőjüket hatalmába kerítette az igazság. Jákób rájött arra, mit tett húsz évvel azelőtt. Ézsau rájött arra, mire készült húsz évvel azelőtt.Ki jön feléd, a megbocsátásodat remélve? Ki felé kellene megindulnod bocsánatot kérni? Ki vagy te? A megbocsátásra kész Ézsau? A bocsánatot remélő Jákób? Vagy mindkettő?Jákób a családja előtt ment, „és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért.” Sántítva, előző éjjel kificamodott ízületének fájdalmával vállalta, hogy ha baj lesz, először reá sújtson le bátyja haragja. Ézsau pedig „eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.” Ézsau négyszáz embere előtt vállalta, hogy bár ez a nyomorult, földön kúszó ember kitúrta az apai áldásból és az elsőszülöttnek járó jogokból, kész odaszaladni hozzá, és megbocsátani neki.Ézsauk vagyunk és Jákóbok. Lemondunk arról, amire születtünk, és megszerezzük azt, ami eredetileg nem nekünk járt.
Ézsau és Jákób tettek jót is, és tettek rosszat is.„A rossz, mit ember tesz, túléli őt; / A jó gyakorta sírba száll vele.” – írta az angol költő-óriás.Hogyan emlékeznek majd ránk? Miből lesz több? A rossz tetteink élnek túl minket, és a jók sírba szállnak, vagy?...Ne félj! Isten nem hagyott bennünket magunkra! Ő, a jó Isten, a mindenek feletti JÓ a sírba, majd a pokolra szállt értünk. Elénk futott, hogy találkozzon velünk; hogy segítsen nekünk.
Elfogadja a bűnbánatunkat és a bocsánatkérésünket. Akarata szerint bűnbánatra indítja a bennünket bántókat, és még előtte megbocsátásra indít minket. Minket: Jákóbokat és Ézsaukat. (Dr. Kereskényi Sándor, Szeged-Honvéd tér)
**************
Imádság:
Mindent feladok Uram, csak taníts meg rá, hogyan! Ámen
***********************
A nap gondolata:
Jézus nem azért jött, hogy helyettünk csinálja a dolgokat! Jézus azért jött, hogy megtanítson bennünket, hogy csináljuk a dolgokat. (Farkas József)
Kommentáld!