Jézus feltámadásának ma is ható ereje
„Őrizz meg engem Istenem, mert benned bízom.” (Zsoltár 16:1)
Halálos veszedelembe sokkal gyakrabban kerülünk, mint ahányszor észre is vesszük. Halálos veszedelemben harcra kész az immunrendszerünk s minden idegszálunk.
Halálos veszedelemben csak a "lényegre" koncentrálunk.Közhelyek helyett halálos veszedelemben célravezetőbb Istenben bízni s hálával megtelve erőt meríteni már megtapasztalt szabadulásokból s számítani a csodára.Ébresztőleg hatott rám a rádióból a reggeli hírek, - persze vezetés közben ez hasznos is lehet - „meghalt Dr. Bakonyi Péter Martfű polgármestere”… Igazi időutazás kezdődött: újra gimis voltam, bandáztunk szünetben, suli után, nyáron… mindenről lehetett beszélni, mindenkinek lehetett véleménye. Mikor már széleskörben elterjed a híre, hogy én templomba kezdtem járni. Peti felhozta ezt a témát s nyilatkozott, mert neki ez volt s szokása, ilyen volt a stílusa. Martfűn, a kommunista ipari városban két templom is épült egyszerre, mert egy sem volt előtte. Ő elment és beszélgetett a lelkésszel és a pappal is. Szerinte igazuk van, meg kell térni. De úgy látja ő ráér majd aznap váltani, mikor nyugdíjba megy, és akkor keresztyén lesz. Ez a mondata, most a kormányt fogva fájt, megijesztett. Jobban, mint annak idején élesben.Mikor elmúlt a fájdalom okozta bénultság, már hívtam is martfűi lelkész édesanyját, gyerekkorom lelkésznőjét s kérdeztem... „
Péter a martfűi gyülekezet gondnoka is volt, minden évben ott volt a nálunk rendezett presbiter találkozón s bizonyságtevő életet élt.” Akkor éreztem mekkora öröm van a mennyben egy bűnös megtérésén.„Mert nem hagyod el lelkem az alvilágban,nem hagyod, hogy kegyelted sírt lásson” (Zsoltár 16:10)Az aggódás is egyfajta hit, csak a katasztrófa felé menetélésben való hit. Isten Igéjén való elmélkedés helyett a gonosz rombolásán elmélkedünk. Hány órát töltöttünk már képernyő előtt azon elmélkedve, hogy milyen lesz a világvégén megfagyni, felrobbanni, éhen halni, rettegni…
Ugye gondolkodtunk-e már az elragadtatásról, imádkoztunk már ma érte, hogy készen legyünk rá? Számítunk a feltámadásra és az örök életre?A legőszintébb arc a meglepettségé. Mikor a mindennapi, észre sem vett halálos veszedelmeinkbe már előre várjuk Isten kezének cselekvését s mégis úja és újra meg tud lepni.„Kijelented nekem az élet ösvényét, teljes az öröm tenálad, jobb kezed felől gyönyörűséges örökké.” (Zsoltár 16:11)(Sándor Gabriella, Budapest)
**************************
Imádság:
„Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem! Ne engedd, hogy belefáradjak keresésedbe. Adj erőt, hogy mindig és mindenütt Arcod látására törekedjem. Önts belém reményt, hogy minden lépéssel közelebb kerüljek Hozzád. Te ismered erőmet, és gyengeségeimet, őrizd az egyiket, és gyógyítsd a másikat! Te juss eszembe mindenütt: szeretnélek megismerni és megszeretni!” (Augustinus)
*************************
A nap gondolata:
Amikor az Isten látást ad valamiről, akkor vidd véghez! Ne bátortalanítson el, hogy mibe kerül!
Kommentáld!