2010. március 29. - Nagyhétfő

  Hat nappal húsvét előtt  Jézus Betániába ment. Itt  élt Lázár, akit  Jézus
  feltámasztott a  halálból. Vacsorát  rendeztek Jézus  tiszteletére.  Márta
  felszolgált, Lázár pedig ott ült  Jézussal a vendégek között. Mária  pedig
  vett egy font  illatos, drága  nárduszolajat, megkente  vele Jézus  lábát,
  majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai
  közül az  egyik, aki  elárulni készült  őt, a  karióti Júdás,  megszólalt:
  "Miért nem  adtuk  el ezt  a  kenetet  háromszáz dénárért,  és  miért  nem
  osztottuk szét a szegények között?"  Ezt azonban nem azért mondta,  mintha
  gondja lett  volna a  szegényekre, hanem  mert tolvaj  volt: ő  kezelte  a
  pénzt, és az adományokat ellopkodta.  Jézus azt mondta neki: "Hagyd  békén
  őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek,
  én azonban nem  leszek mindig  veletek." A zsidók  közül sokan  megtudták,
  hogy Jézus Betániában van,  és odamentek nemcsak  Jézus miatt, hanem  hogy
  lássák  Lázárt,   akit  feltámasztott   a   halálból.  Ekkor   a   főpapok
  elhatározták, hogy Lázárt is  megölik, mivel miatta  a zsidók közül  sokan
  hittek Jézusban.
  Jn 12,1-11

  Elmélkedés:

  Mária a szeretet jelét mutatja  Jézus iránt, amikor drága olajjal  megkeni
  lábát.  Júdás,  aki  már  ekkor  készült  arra,  hogy  elárulja  mesterét,
  rosszallását fejezi ki.  Állítsa szerint  ő inkább a  szegényeknek adná  a
  pénzt, ami  szintén a  szeretet jele  volna irányukba.  Valójában  azonban
  egészen  más  a  szándéka,  s  nem  törődik  sem  a  szegényekkel,  sem  a
  szeretettel. Júdás árulása a szeretet megtagadása. De miért tehette ezt? Ő
  is tanítvány volt, ő is megismerte az isteni szeretetet, ő is azt kapta  a
  Mestertől, mint a többi tanítvány. Miért dönt mégis az árulás mellett?  Az
  evangélista  a  pénzszerzés  vágyát  jelöli  meg  az  árulás  okaként.  Az
  anyagiasság régen is és ma is szembefordít Istennel.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Istenünk, irgalmas  Atyánk, aki  szeretetedet Fiadban,  Jézus  Krisztusban
  nyilatkoztattad   ki,   és   kiárasztottad   ránk   a   Szentlélekben,   a
  Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát.
  Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk
  minden  rosszat,   add,  hogy   a   Föld  minden   lakója   megtapasztalja
  irgalmasságodat, hogy  benned, a  Szentháromság egy  Istenben  megtalálják
  mindig a remény forrását.
  Örök Atya,  Fiad  keserves kínszenvedéséért  és  föltámadásáért  irgalmazz
  nekünk és az egész világnak! Ámen.
  II. János Pál pápa