2010. március 27. - Szombat

  Lázár feltámasztása után a  Mártához és Máriához  jött zsidók közül  sokan
  hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban  elmentek
  a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és  a
  farizeusok összehívták a főtanácsot, és  így tanakodtak: "Mit tegyünk?  Ez
  az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
  majd benne.  Aztán  jönnek a  rómaiak,  és elpusztítják  szentélyünket  és
  népünket." Közülük az egyik,  Kaifás, aki abban az  évben főpap volt,  ezt
  mondta nekik: "Ti nem  tudtok semmit. Gondoljátok csak  meg: jobb, ha  egy
  ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt  pedig
  nem  magától  mondta,  hanem  mint  annak  az  évnek  főpapja  prófétaként
  megjövendölte, hogy Jézus a népért hal  meg; sőt, nemcsak a népért,  hanem
  hogy egybegyűjtse Isten  szétszóródott gyermekeit. Attól  a naptól  kezdve
  megegyeztek abban,  hogy megölik  őt. Ezért  Jézus nem  mutatkozott  többé
  nyilvánosan a  zsidók  előtt,  hanem  visszavonult  a  pusztaság  melletti
  vidékre, egy  Efraim nevű  helységbe, és  ott tartózkodott  tanítványaival
  együtt. Közeledett  a zsidók  húsvétja. A  vidékről már  az ünnepek  előtt
  sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
  Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok,  eljön-e
  az ünnepre?"  A  főpapok és  a  farizeusok  ugyanis ekkor  már  kiadták  a
  rendeletet, hogy aki  tud valamit Jézus  tartózkodási helyéről,  jelentse,
  hogy elfoghassák őt.
  Jn 11,45-57

  Elmélkedés:

  A zsidó főtanács tagjai megegyeztek abban, hogy megölik Jézust -  olvassuk
  a mai  evangéliumban a  kijelentést. Gyilkos  szándékuk természetesen  nem
  előzmények nélküli, hanem  csak végpontja annak  a szembenállásnak,  amely
  korábban már oly sokszor  megmutatkozott hitetlenségükben. Nem hiszek  el,
  nem  akarják  elfogadni,  hogy  Jézus  a  mennyei  Atya  küldötte.   János
  evangélista úgy írja le a halálos ítélet kimondását, hogy közben  tanítást
  ad a hívőknek  Jézus halálának  értelméről. Ezek  szerint az  Úr az  egész
  népért és az egész  emberiségért hal meg.  A hitet elutasítók  döntésükkel
  Jézus földi életének utolsó szakaszát nyitják meg, s ettől kezdve már csak
  az alkalmat várják,  hogy elfoghassák, elítélhessék  és megölhessék.  Lám,
  ide vezet a hitetlenség útja.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Krisztusunk, aki elfogadod
  a keresztet az emberek kezéből,
  hogy Isten embereket üdvözítő
  szeretetének jelévé tedd,
  add meg nekünk és korunk minden emberének,
  hogy higgyünk e határtalan szeretetben,
  s átadván a kereszt jelét az új évezrednek,
  a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
  II. János Pál pápa
_______________________________________________