2010. március 26. - Péntek

  Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre  ő
  megkérdezte tőlük:  "Sok jótettet  vittem  végbe köztetek  Atyám  nevében.
  Melyik  jócselekedetért   akartok   megkövezni  engem?"   A   zsidók   ezt
  válaszolták: "Nem  a jócselekedetért,  hanem  a káromkodás  miatt  akarunk
  megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
  "A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
  is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten  igéje szólt - és az írás  nem
  veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
  és a  világba küldött:  Káromkodol! -  mert azt  mondtam, hogy  Isten  Fia
  vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha  azokat
  cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy  végre
  lássátok és elismerjétek:  az Atya énbennem  van és én  az Atyában."  Erre
  ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután  Jézus
  újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először  keresztelt,
  és ott is maradt.  Sokan keresték fel, mert  így vélekedtek: "János  ugyan
  egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
  És sokan hittek Jézusban.
  Jn 10,31-42

  Elmélkedés:

  A farizeusok és írástudók több  alkalommal tettek fel Jézusnak  kérdéseket
  kifejezetten  azzal  a  szándékkal,   hogy  belekössenek  tanításába,   és
  vádolhassák őt. E  próbálkozások rendszerint kudarcot  vallottak, s  Jézus
  elkerülte a  csapdát. A  mai  evangélium egy  olyan jelenetet  tár  elénk,
  amelyben a  zsidók nem  tesznek fel  ravasz kérdést,  hanem  káromkodásnak
  minősítik  Jézus  kijelentéseit  a   mennyei  Atyáról,  illetve   kettejük
  kapcsolatáról. Értékelésük félrevezető és rossz szándékú. A beszélgetésben
  Jézus nem titkolja, hogy küldetését az  Atyától kapta, s azt is  elárulja,
  hogy ő Isten Fia. Ez a kereszthalálában és feltámadásában mutatkozik meg.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Vigasztald, Uram, a szegény lelkeket szenvedéseikben, és örvendeztesd  meg
  őket örök világosságoddal.
  Engedd,  Uram,   hogy  szent   szenvedésed   ereje  által   minden   bűnös
  megtisztuljon,  elnyerje  kegyelmedet  és  eljusson  országodba,  az  örök
  boldogságra.
  Canisius Szent Péter