Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! (Ruth 4,14)
Ruth könyve arról szól, hogy éhínség volt Izrael földjén, s egy négy tagú család átköltözött a szomszédos Móáb országába, mert ott volt kenyér. Hamarosan meghalt az apa, s ott maradt Naomi két fiával. Ők felnőve pogány lányokat vettek feleségül, de egy idő után ők is meghaltak. Ekkor Naomi hazaindult Betlehembe, menyeit pedig bátorította, hogy maradjanak otthon, menjenek újra férjhez. Egyikük ezt tette, Ruth azonban ragaszkodott anyósához, és vele tartott. Isten nagyon kegyelmesen rendezte az életét, s később az ő dédunokája lett Dávid király.
Naomi életútja nagyon tanulságos. Elindultak idegenbe úgy, hogy nem kérdezték Istent. Pogányokkal házasodtak össze a fiai, amit tiltott Isten törvénye. Amikor azonban mindkét fia meghalt, felébredt lelki álmából. Nem lázadt, sőt rábízta magát Istenre, s életében felragyogott valami Isten jelenlétéből. Menyeit meglepte, hogy így is lehet gyászolni. Isten a próbákat így használja fel lelki megtisztításunkra.
Amikor hazaindul, már egészen ez az Istentől kapott szeretet tölti be. Ezért tud a menyei fejével gondolkozni, s nem azt javasolja nekik, ami önmagának lenne jó, hanem ami nekik. Kész értük áldozatot hozni. Jézus szeretetét is ez jellemzi, tőle lehet ilyen szeretetet kapni.
Hazaérve már Isten boldog bizonyságtevője, arról beszél, mit tett vele, velük az Úr. Bevallja, hogy Isten nélkül mentek el annak idején, de most az Úr hozta őt haza. Nem is akarja nincstelen özvegységét másra bízni, csak az élő Istenre.
Isten pedig úgy irányította az eseményeket, arra indította az embereket, úgy formálta közben Naomi és Ruth hitét is, hogy az ő kegyelmét hatalmasan tapasztalhatta ez a két kiszolgáltatott özvegy.
Isten ma is ugyanilyen, merjük rábízni magunkat!
Kommentáld!