2020.04.11. szombat

Liturgia nélküli idő.

Jézus valóban meghalt. Leszállott a legmélyebb emberi nyomorúságba, "a holtak birodalmába". Kivette a mi halálunkból a keserűséget.
Ezen a napon az Egyház Jézus sírjánál időzik. Szentmise ezen a napon nincs, szentségeket nem szolgáltatnak ki, kivétel a bűnbocsánat szentsége és a haldoklók ellátása. A templom sötét, az oltár megfosztva áll, csend van. Az Úr a sírjában nyugszik, hívei őrzik azt.

Ezen a napon nincs szertartás. Régi hagyomány, hogy a keresztények elmennek a templomba meglátogatni a szent sírt, imádkoznak.

HÚSVÉT vigíliája

A NAGYSZOMBAT esti liturgia a sötétség beállta után kezdődik a tűzszentelés szertartásával. Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amelyik a halott Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A Föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház szeretné a föltámadás pillanatát átélni, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata. Ekkor a pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a Húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Ezután hangzik föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének, amiről Mozart állítólag azt mondta, hogy minden művét odaadná cserébe, ha ő írhatta volna ezt a dallamot.

Az Exultet után kezdődik a szentírási szövegek sora, amelyek az utolsó keresztelési katekézist jelentik azoknak, akik ekkor lesznek az Egyház tagjává, hiszen Húsvét vigíliája a felnőtt keresztelés szokásos ideje. Ilyenkor 7 ószövetségi olvasmány hangzik el, amelyik az Üdvtörténetet mutatja be, hogy Isten hogyan készítette elő az emberiséget az Üdvözítő fogadására, utána a szentlecke az Újszövetségből, ami már Jézus föltámadását hirdeti, az Evangélium pedig elbeszéli hogyan tapasztalták meg a tanítványok, hogy az a Jézus, akit láttak meghalni, mégis él.

A szentírási szakaszok után kezdődik a felnőtt keresztelés, de ha ez mégsem lenne, akkor is vizet szentel az Egyház, a hívek ellent mondanak a Sátánnak, megvallják hitüket, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel.

A Húsvét vigíliájának miséje a föltámadási körmenettel ér véget, amelyik közép-európai hagyomány szerint kiviszi a Föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat.

A HÚSVÉTI ÖRÖMÉNEK (EXULTET)

AZ ÉGBEN immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa:
és ujjongjanak Isten  csodálatos művei:
fölséges nagy királyunk győzelmét búgó kürtnek hanga áldva áldja.

A FÖLD IS ÖRVENDJEN, hogy ekkora fényár sugárzik rája,
és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta:
érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya.

ÉS VÍGSÁG TÖLTSE EL szent anyánkat, az Egyházat,
hogy ilyen fényesség ragyog benne:
visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát.

AZ ÚR LEGYEN veletek!
És a te lelkeddel!
Emeljük föl szívünket!
Fölemeltük az Úrhoz.
Adjunk hálát urunknak, Istenünknek!
Méltó és igazságos.

MERT VALÓBAN méltó, és igazságos, hogy a láthatatlan,
mindenható Atyaistent, és egyszülött Fiát, a mi Urunkat, Jézus Krisztust
a szív és lélek minden érzésével és zengő szóval áldjuk.

Ő LERÓTTA HELYETTÜNK az örök Atyának mindazt,
amivel Ádám tartozott, s az ősbűn zálogát kiváltotta szent vérének árán.

Mert abban áll a húsvét ünnepe, hogy igaz, húsvéti Bárányunkat megölték értünk,
s ő vére lett a szent jel, hívő népe házain.

ÁLDOTT ÉJ,
mert ekkor hoztad ki az ősatyákat, Izrael fiait Egyiptomból,
száraz lábbal a Vörös tengeren átvitted őket.

Áldott ez az éjszaka, mert ekkor oszlatta szét a tűzoszlop sugárzó fénye a bűn minden árnyát.

Áldott ez az éjszaka,
mely ma szerte az egész világon a Krisztusban hívőket a világ tévelygéseitől
és a bűnök homályától elválasztván
a kegyelemnek átadja és a szentek közösségébe kapcsolja őket.

ÁLDOTT ÉJ,
a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus,
és az alvilág mélyéről mint győző tért vissza.
Mert semmit sem érne földi életünk, ha a megváltás ránk nem árad.

Ó, milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk!

Ó, kimondhatatlan szeretet és jóság,
hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte.

Lám, mennyire szükséges volt Ádámnak vétke,
hogy Krisztus legyen váltságának díja

Ó, szerencsés vétek,
hogy ilyen hatalmas és fölséges megváltót kívánt és érdemelt.

Ó valóban áldott éj,
csak te voltál méltó, hogy tudjad a napot és órát,
amelyben Krisztus a halálból feltámadt.

Ez az az éjszaka,
melyről az Írás mondja:
,,Az éjszaka úgy ragyog, mint a nappal fénye,
és világosság támad boldogságomnak éjén.'' 

E SZENTSÉGES ÉJSZAKA
száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket,
a bűnbánóknak ártatlan szívet ad,
a szomorkodóknak vigaszt kínál.

Távol űzi a gyűlölködés átkát,
és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi.

Ez éjszakáért fogadd el tehát, mennyei Szent Atyánk,
a dicséret esti áldozatát tőlünk:
a méhek viaszából készült gyertyát
a néked szolgáló papság által ünneplő szent Egyházad nyújtja néked.

Már tudjuk, mit hirdet ez a gyertyaszál nékünk,
mely az égi tűzről Isten dicséretére gyulladt lángra.
És bármily sokfelé osztottuk szét lángját, e megosztásból semmi kár nem érte.
Mert olvadó viasz táplálja szüntelen, amit e gyertyához a szorgalmas méhek készítettek.

Ó valóban áldott éj, mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi és mennyei!

Most kérünk tehát, Urunk, téged,
hogy ne aludják ki ez a gyertyaláng, melyet néked áldozunk,
és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát.

Ó, VALÓBAN ÁLDOTT ÉJ,
mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi és mennyei.

Most kérünk tehát, Urunk, téged,hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng, melyet néked áldozunk,és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát. Mint jó illatú áldozatot, fogadd el tőlünk,és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe!

Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag, az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt: a te Fiad, Jézus Krisztus, ki visszatérve a sírból,az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét, él és uralkodik mindörökkön örökké.

A HÚSVÉTI VIGÍLIA IGELITURGIÁJA

1. OLVASMÁNY Mózes első könyvéből Ter 1, 1-2, 2

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Isten szólt: ,,Legyen világosság'', és meglett a világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtôl. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Aztán este lett és reggel: az elsô nap.

Isten újra szólt: ,,A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat és alkosson válaszfalat a vizek között.'' Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. És este lett és reggel: második nap.
Isten ismét szólt: ,,Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz.'' Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. És Isten látta, hogy ez jó.

Akkor megint szólt Isten: ,,Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, fákat, amelyek magot rejtô gyümölcsöt teremnek a földön.'' Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyekben magvak vannak a fajtának megfelelôen. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a harmadik nap.

Akkor megint szólt Isten: ,,Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.'' Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsák meg a földet, uralkodjanak a nappal és éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.

Isten szólt: ,,A vizek teljenek meg élôlények sokaságával; az égen, a föld felett, az égbolt alatt pedig röpködjenek madarak.'' Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élôlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten megáldotta ôket, és így szólt: ,,Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.'' Este lett és reggel: az ötödik nap.

Aztán szólt Isten: ,,Hozzon elô a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.'' Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.

Isten újra szólt: ,,Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ő uralkodjék a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.'' Isten megteremtette az embert saját képmására: Isten képmására teremtette őt; férfinak és nônek teremtette ôket.

Isten megáldotta ôket és ezt mondta nekik: ,,Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állat fölött, amely a földön mozog.'' Aztán ezt mondta Isten: ,,Íme, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden növényt táplálékul adok.'' Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.

Így készült el a föld, az ég, és minden, ami benne van. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 103, 1-2a. 5-6. 10 és 12. 13-14. 24 és 35c 8

Válasz: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét. Vö. 30. vers.

Elôénekes: Mondj áldást, lelkem az Úrnak! * Nagy vagy nagyon, én Uram, Istenem.
Fenségbe és ékességbe öltözöl, * sugárzó fény a te köntösöd.
Hívek: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.

E: Szilárd alapokra ágyaztad a földet, * nem fog soha meginogni.
Az ôstenger köntösként takarta, * a hegyeket is vizek borították.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.

E: A forrásvizeket patakokba gyűjtöd, * ott csörgedeznek a hegyek között.
Az ég madarai partjukon fészkelnek, * az ágak közt zengik énekük.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.

E: Eged kamráiból öntözd a hegyeket, * a földet jóltartod javaid bôségével.
Az állatoknak füvet sarjasztasz, + és növényeket az ember javára hogy kenyeret nyerjen a földbôl.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.

E: Mily sokrétű a te műved, Uram! * bölcsességgel alkottál mindent.
Teremtményeid betöltik a földet, * mondj áldást, lelkem az Úrnak.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.

2. OLVASMÁNY Mózes első könyvéből Ter 22, 1-18

Isten próbára tette Ábrahámot és így szólt hozzá: ,,Ábrahám, Ábrahám!'' ,,Itt vagyok'' -- felelte. Akkor ezt mondta neki: ,,Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égô áldozatul azon a helyen, amelyet majd mutatok neked.''

Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égôáldozathoz, fölkerekedett és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messzirôl meglátta a hegyet. Ábrahám ezt mondta a szolgáknak: ,,Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni és utána visszatérünk hozzátok.''

Ábrahám tehát fogta az égôáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: ,,Atyám!'' Ő válaszolt: ,,Igen, fiam!'' Erre Izsák azt mondta: ,,Íme, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?'' Ábrahám így felelt: ,,Isten majd gondoskodik a bárányról az égôáldozathoz.'' Így mentek tovább egymás mellett.

Amikor megérkeztek a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte fiát és az oltárra helyezett fára tette. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, és vette a kést, hogy feláldozza a fiát.

De az Úr angyala rászólt az égbôl, és ezt mondta: ,,Ábrahám, Ábrahám!'' ,,Itt vagyok'' -- felelte. Az angyal folytatta: ,,Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent, és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tôlem. Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost és feláldozta égôáldozatul fia helyett. Ábrahám így nevezte a helyet: ,,az Úr gondoskodik'', ezért mondják mind a mai napig: ,,a hegyen, ahol az Úr gondoskodik''.

Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, és mondta: ,,Magamra esküszöm - ez az Úr szava -hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tôlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét; utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.''

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 15, 5 és 8. 9-10. 11 1

Válasz: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom. Vö. 1. vers.

Elôénekes: Örökrészem és kelyhem te vagy, Uram, * te tartod kezedben sorsomat.
Szüntelenül magam elôtt látom az Urat, * ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Hívek: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.

E: Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem, * reménységben nyugszik testem is.
Mert nem hagyod lelkemet a holtak országában, * és nem engeded, hogy szented romlást lásson.
H: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.

E: Az élet útját mutatod nekem, + színed elôtt az öröm teljessége, * és jobbodon a gyönyörűség mindörökké.
H: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.

3. OLVASMÁNY Mózes második könyvéből Kiv 14, 15-15, 1

Amikor Izrael fiai látták, hogy az egyiptomiak üldözik ôket, nagyon megijedtek, és az Úrhoz kiáltottak.

Az Úr így szólt Mózeshez: ,,Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, erre utánuk siet, s akkor majd megmutatom dicsôségemet a fáraón, egész seregén, harciszekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsôségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain.''

Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhőoszlop, amely elôttük volt, mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.

Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált és Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, s a fáraó minden lova, harci szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe.

A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta ôket. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak elôre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: ,,Meneküljünk Izrael fiai elôl, mivel az Úr harcol értük az egyiptomiak ellen.''

Az Úr pedig így szólt Mózeshez: ,,Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra.'' Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott a régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk nyomult a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz lábbal mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.

Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, és hittek az Úrnak és Mózesnek, az ô szolgájának.

Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak:

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 2 Móz 15, 1-2. 3-4. 5-6. 17-18

Válasz: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi. Vö. 1. vers.

Elôénekes: Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőség övezi: * a lovat és lovasát a tengerbe vetette.
Az Úr az én erôsségem és pajzsom, * szabadítóm ő lett nékem.
Dicsôítem ôt, ô az én Istenem, * magasztalom, mert atyáim Istene.
Hívek: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsôség övezi.

E: Olyan az Úr, mint a hôs harcos, * és ,,Mindenható'' az ő neve.
A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, * válogatott harcosai elmerültek a Vörös-tengerbe.
H: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi.

E: A hullámok elborították ôket, * mint a kő, mélybe merültek.
A te jobbod Uram, erejével tündöklik, * Uram, jobbod szétzúzza az ellenséget.
H: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsôség övezi.

E: Bevezeted népedet, és elülteted örökséged hegyén, melyet erôs lakhelyeddé és szentélyeddé a te kezed formált. * Az Úr uralkodik örökkön-örökké.
H: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi.

4. OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből (Iz 54, 4a. 5-14)

Az Úr így szól Jeruzsálemhez:
Ne félj, nem fogsz megszégyenülni,
ne pirulj, nem ér gyalázat!
Maga a Teremtőd lesz hitvesed,
a Seregek Ura az ő neve.
Izrael Szentje lesz a Megváltód,
akit az egész föld Istenének nevez.
Igen, visszahív téged az Úr,
mint egy elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt,
mint ifjúkorban eltaszított feleséget
-- a te Istened mondja ezt.
Igaz, elhagytalak egy röpke pillanatra,
de most nagy irgalommal visszafogadlak.
Amikor haragom fölgerjedt,
egy pillanatra elrejtettem előled arcomat.
De most örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad.
Az Úr mondja ezt, a te Megváltód.
Úgy vagyok most, mint Noé napjaiban,
amikor megesküdtem, hogy Noé vízözöne
nem borítja el többé a földet.
Ugyanígy esküszöm, hogy többé nem haragszom rád,
és nem is fenyítelek meg.
Mert a hegyek megindulhatnak,
és megrendülhetnek a halmok,
de az én szeretetem nem hagy el téged,
és veled kötött békeszövetségem nem inog meg soha.
Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad.
Ó, te szegény, akit annyi vihar tépett,
s akinek nincs vigasztalása!
Íme, drágakövekre helyezem falaidat,
és zafírokra rakom le alapodat.
Rubinból csinálok neked bástyákat,
kristályból kapukat és drágakövekből falakat.
Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek,
békés jólétet adok gyermekeidnek.
Igazságosság lesz az alapod,
és elkerül a nyomorúság,
nem kell hát semmitől félned.
Elkerül a rettegés, hozzád nem is közelíthet.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 29, 2 és 4. 5-6. 11 és 12a és 13b

Válasz: Dicsôítelek, Uram,*mivel megmentettél engem. Vö. 2. vers.

Elôénekes: Dicsőítelek, Uram, mivel megmentettél engem, * nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak rajtam.
Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, * életben tartottál, nehogy sírba szálljak.
Hívek: Dicsôítelek, Uram,*mivel megmentettél engem.

E: Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei, * és dicsérjétek az ő szent nevét.
Mert haragja csak egy pillanat, * de jósága végigkísér egész életünkön.
H: Dicsôítelek, Uram, * mivel megmentettél engem.

E: Ha este meg is látogat a sírás, * reggelre az öröm visszatér.
Meghallgatott az Úr, és megkönyörült rajtam, * az Úr lett az én segítségem.
H: Dicsôítelek, Uram, * mivel megmentettél engem.

E: Sírásomat örömre fordítottad, * Uram, Istenem, magasztallak mindörökké.
H: Dicsôítelek, Uram, * mivel megmentettél engem.

5. OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből (Iz 55, 1-11)

Így szól az Úr:
Ti szomjazók, gyertek a vízhez mind,
és bár nincsen pénzetek, siessetek ide!
Vegyetek ingyen gabonát és egyetek,
vegyetek pénz nélkül bort és tejet.
Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér,
és a keresetet arra, ami nem lakat jól?
Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jó ételt esztek,
és kövér falatokban lesz részetek.
 Fordítsátok felém fületeket és gyertek ide hozzám;
hallgassatok rám, és élni fog lelketek.
Örök szövetséget kötök veletek
a Dávidnak megígért irgalom jegyében.
Íme, tanúvá tettelek a népek előtt,
vezérré és parancsolóvá a nemzetek fölött.
Olyan nemzeteket hívsz majd meg,
amelyeket nem ismertél,
és olyanok sietnek hozzád,
akik nem ismertek,
az Úrért, a te Istenedért,
Izrael Szentjéért,
aki majd megdicsőít.
Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok,
hívjátok segítségül, amíg közel van!
Hagyja el útját a gonosz,
és gondolatait a bűnös,
térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta,
Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.
Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok,
az én utaim nem a ti utaitok - mondja az Úr.
Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél,
annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál,
az én gondolataim - a ti gondolataitoknál.
Amint az esô és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi,
hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
éppúgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad.
Nem tér vissza hozzám eredménytelenül,
hanem végbe viszi akaratomat,
és eléri, amiért küldtem.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: Iz 12, 2-3. 4bcd. 5-6

Válasz: Örömmel merítsetek vizet * az üdvösség forrásaiból. Vö. 3. vers.

Elôénekes: Íme, Isten az én üdvösségem, * bízom benne és nem félek.
Mert az Úr az én erôsségem és dicsôségem, * ô lett nékem szabadulásom.
Hívek: Örömmel merítsetek vizet * az üdvösség forrásaiból.

E: Adjatok hálát az Úrnak, * magasztaljátok az ô nevét. ,,
A népek közt hirdessétek tetteit, * emlékezzetek meg arról, hogy Fölséges az ô neve.
H: Örömmel merítsetek vizet *  az üdvösség forrásaiból.

E: Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat művelt:* tudja meg az egész világ!
Ujjongjatok és dicséretet mondjatok Sion lakói, * mert nagy a ti körötökben Izrael szentje.
H: Örömmel merítsetek vizet * az üdvösség forrásaiból.

6. OLVASMÁNY Báruk próféta könyvéből (Bár 3, 9-15. 32-4, 4)

Halld meg, Izrael, az élet törvényét,
figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra!
Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért?
Miért öregedsz meg idegen földön?
Miért szennyezed be magad halottakkal,
miért számítanak azok közé, akik leszállnak az alvilágba?
Mert elhagytad a bölcsesség forrását!
Ha az Úr útján jártál volna,
akkor békében laknál mindörökké.
Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erô,
hol az értelem, s akkor megtudod azt is,
hol a maradandóság és az élet,
hol a szem ragyogása és a béke.
De ki fedezte föl ezek helyét,
és ki hatolt el kincseikhez?
 Mindezt ismerte az, aki mindent tud,
ô átvizsgálta értelmével;
ő, aki mindörökre megalkotta a földet,
és betöltötte élőlényekkel;
ő, aki küldi a fényt, és az eljön,
de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik.
A csillagok vidáman ragyognak helyükön,
de ha ő szólítja őket, azt felelik: ,,Itt vagyunk!''
Vidáman csillognak alkotójuk elôtt.
Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá!
Ő felkutatta a tudás minden útját,
s átadta Jákobnak, szolgájának,
és Izraelnek, akit szeretett.
Így jelent meg a földön
és társalgott az emberekkel.
Isten parancsainak könyve az,
a törvény, amely örökre megmarad.
Aki megtartja, élni fog,
aki elhagyja, meghal.
Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz,
járj fényének világosságában!
Ne engedd át dicsőségedet másnak,
és kiváltságodat más népeknek.
Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai,
mert Isten tudtunkra adta, hogy mi kedves előtte.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 18, 8. 9. 10. 11
Válasz: Uram, Istenem, * örök életet adó igéid vannak. Vö. Jn 6, 69

Elôénekes: Tökéletes az Úr törvénye, * megújítja a lelket.
Az Úr tanúságában bízhatunk, * bölcsességet ad a kicsinyeknek.
Hívek: Uram, Istenem, * örök életet adó igéid vannak.

E: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
Az Úr parancsa világos, * fényt gyújt a szemnek.
H: Uram, Istenem, * örök életet adó igéid vannak.

E: Az Úr félelme tiszta: * örökké megmarad.
Az Úr ítéletei igazak, * és mind egyaránt jogosak.
H: Uram, Istenem, *  örök életet adó igéid vannak.

E: Értékesebb az aranynál, * és a legdrágább drágakônél. Édesebb a méznél, * a csorduló lépesméznél.
H: Uram, Istenem, * örök életet adó igéid vannak.

7. OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből (Ez 36, 16-17a. 18-28)
Az Úr szózatot intézett hozzám:
,,Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de beszennyezte életmódjával és tetteivel. Ekkor rájuk zúdítottam haragomat a vér miatt, amelyet ontottak az országban, és a bálványok miatt; amelyekkel tisztátalanná tették azt. Szétszórtam ôket a népek közé, és szétszélesztettem az országokban. Életmódjuk és tetteik szerint ítélkeztem fölöttük. A népek között, ahova kerültek, megszentségtelenítették szent nevemet, hiszen azt mondják róluk: Ez az Úr népe, az ő földjéről jöttek ki. De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza megszentségtelenített a népek között, ahová került.

Ezért mondd meg Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nem miattatok teszem ezt, Izrael háza, hanem szent nevemért, amelyet ,, megszentségtelenítettetek a népek között, amelyek közé kerültetek. Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között, amelyet megszentségtelenítettetek közöttük. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr - mondja az Úr, az Isten -, amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok.
Kihozlak titeket a népek közül, összegyűjtelek minden országból, és visszaviszlek saját földetekre. Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket.

Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekbôl a kôszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek, és szemetek elôtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok. Abban az országban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.''

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 41, 3. 5bcd; 42, 3. 4

Válasz: Mint szarvasgím a források vizére, * úgy sóvárog utánad a lelkem, Istenem.

Elôénekes: Lelkem szomjazik az Isten után, + az élô Isten után, * mikor mehetek, hogy megjelenjek az Isten színe elôtt ?
Arra gondolok, + hogyan mentem be a csodás hajlékba Isten házáig, miközben ujjongott és énekelt az ünneplô sokaság.
Hívek: Mint szarvasgím a források vizére, * úgy sóvárog utánad a lelkem, Istenem.

E: Küldd el világosságodat és hűségedet, * hogy azok vezessenek szent hegyedre és a te hajlékodba. Odalépek Isten oltárához, + örömöm Istenéhez, * citeraszóval magasztallak téged, én Uram, Istenem.
H: Mint szarvasgím a források vizére, * úgy sóvárog utánad a lelkem, Istenem.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből (Róm 6, 3-11)

Testvéreim! Mi, akik Krisztus Jézusra megkeresztelkedtünk, az ő halálára keresztelkedtünk meg. A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsôségére feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenôttünk vele, akkor feltámadásában is egy leszünk vele.

Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűnös test elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntől.

Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is. Tudjuk ugyanis, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és többé nem hal meg: a halál nem uralkodik többé rajta. Halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, de életével Istennek él.

Úgy tekintsétek tehát magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek, és most az Istennek éltek, a mi Urunk Jézus Krisztusban.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 1 17, 1-2. 16ab-17. 22-23

Válasz: Alleluja, alleluja, alleluja.

Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad!
Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
Hívek: Alleluja, alleluja, alleluja.

E: Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: * az Úrnak jobbja fölemelt engem.
Nem halok meg, hanem élek ,* és hirdetem az Úr nagy tetteit.
H: Alleluja, alleluja, alleluja.

E: A kő, amelyet az építôk félredobtak, * íme, az vált szegletkôvé.
Mindezt az Úr vitte végbe, * csodálatra méltó a mi szemünkben.
H: Alleluja, alleluja, alleluja.