Úr Jézus!
Mi ma élő tanítványaid, hajlunk arra, hogy azt gondoljuk, hogyha mi éltünk
volna akkor, ha mi lettünk volna a tanítványaid, mi mások lettünk volna és
minden másként történt volna.
Bűnbánattal valljuk meg előtted, hogy mi sem vagyunk különbek. Nem értünk
meg téged, hiába teszel jeleket és csodákat, újra és újra megkérdezzünk, hogy
tényleg te vagy az, akinek el kellett jönnie, vagy mást várjunk. Amikor
melletted áll a tömeg, mi is hangosan kiáltozunk, eléd terítjük felső ruhánkat,
és virágokat szórunk a lábad elé, kicsit ki is húzzuk magunkat, igen, mi a Te
tanítványaid vagyunk, mégis értetlenül fogadjuk, amikor ki akarod űzni, sőt ki
is űzöd szívünk templomából az árusokat, a pénzváltókat és az állatokat és nem
értjük mi sem, hogy miért kellett ilyen felfordulást csinálnod. Csodálkozunk,
amikor szavadra elszárad a fügefa. Elkészítjük az ünnepi vacsorát, de nem
akarjuk megengedni, hogy megmoss minket. Ha őszintén a szívünk mélyére nézünk,
mi sem vagyunk biztosak abban, hogy nem árulnánk-e el téged, mégis nagy hangon
fogadkozunk, hogy akár meg is halnánk veled és érted. Elalszunk, amikor
virrasztanunk és imádkoznunk kellene, harcolunk, amikor el kellene engedni és
elszaladunk, amikor melletted kellene állnunk. Ha kínos a helyzet, megtagadunk,
átkozódva bizonygatjuk, hogy nem is ismerünk téged. Félünk, rettegünk,
hitetlenkedünk, kételkedünk a többiek bizonyságtételében, nem akarunk hinni a
saját szemünknek sem, és amikor nem látunk és érzékelünk folyamatosan, akkor
megpróbálunk visszatérni a régi életünkhöz.
Úr Jézus Krisztus, könyörülj meg rajtunk és bánj velünk a te nagy irgalmad
szerint! Töröld el a mi bűneinket, fordíts magadhoz és oltalmazó szereteteddel
végy körül minket!Istennek Báránya, ki bűnünket elveszed, irgalmazz nékünk,
részesíts minket kereszthalálod és feltámadásod drága gyümölcseiben és add ránk
békességed. Ámen
Kommentáld!