Dán 3, 14-20.91-92.95
Áldott legyen az Isten, aki elküldte angyalát hű szolgái megmentésére.
Jn 8, 31-42
Isten Fia szabaddá tesz minket a bűntől.
Az ószövetségi csodálatos esemény, a három ifjú megszabadulása a tüzes kemencéből, egy még csodálatosabb újszövetség előképe: mindazok, akik hisznek Krisztusban, megszabadulnak a bűn pusztító tüzétől. Ezt maga Jézus jelentette ki. A hit, az ő szavának figyelmes és kitartó hallgatásából származik. Jézus szava hordozza az igazságot, melytől megvilágosítva szabadulhatunk meg a bűntől.
Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért jött el a világba, hogy kiszabadítson minket a bűn szolgaságából. Szabadságra hív meg bennünket, azaz arra, hogy szabadon döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét Krisztus kegyelme adja meg nekünk, általa jutunk el Isten fiainak igazi, lelki szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn, vagy az önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen Ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani. (Adoremusz 2005)
Mindnyájan szabadságra vágyunk, de mi a szabadság? Az, hogy bármit megtehetünk, vagy inkább az, hogy szabad döntésből hűségesek vagyunk Isten igéjéhez? A tüzes kemencébe vetett három ifjú még élete kockáztatásával is hűséges maradt Istenhez. A lángok között a bilincsek leoldódtak, és a tüzes kemencében szabadon jártak-keltek.
Kommentáld!