Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: "Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: "Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek." A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11

Elmélkedés:

A mai evangéliumban szereplő Mária és Júdás két, egymással ellentétes jellem. Mária Jézus igaz tanítványának bizonyul, amikor szeretetének jeleként megkeni Jézus lábát. Júdás viszont a hamis tanítvány, aki később áruló lesz. Mindaz, aki az asszony cselekedetében nem képes felismerni a szeretet tettét, hanem irigységből és rosszindulatból hibát keres benne, nem tudja majd értékelni Jézus önfeláldozását, az emberekért vállalt szenvedését, mint szeretetének jelét. Csak a hívő, jóindulatú ember számára felismerhető az isteni szeretet. Ha Jézus a keresztjének üzenetét meg nem értőkre vagy visszautasítókra gondolunk, akkor talán jogosnak tűnik a kérdés: Talán még az isteni szeretet sem képes legyőzni az emberi rosszindulatot? Isten talán nem is akarja legyőzni, inkább meghagyja szabadságunkat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus szeretetre tanított minket. Mikor megosztjuk egymás közt az Ő Kenyerét, a mi saját kenyerünket is, ketten-hárman, többen, Ő köztünk van. De neki, a végtelennek, mindegyikünk: egyetlenje. Ma jobban átélem az Ő jelenlétét!