Nagyböjt, Nagyhétfő
Jézust a szolga alakjában állítja elénk Izaiás
próféta. Jézus Isten szeretett szolgája, akit ő maga választott.
Körüljárva jót tett: visszaadja a vakok látását, kiszabadítja a
fogságban levőket, alázatos és türelmes szolga, aki senkinek az életét
nem töri össze. Sőt mindig új lehetőségeket kínál a megtérésre, az
életre.
Jézus azért küzd, hogy eljöjjön az Atya országa, hogy
helyreállítsa az Isten jogait az emberek felett, hogy az emberek ismét
igazságban és szentségben éljenek. Erősségének legnagyobb tette halála
lesz, amellyel beteljesíti az Atyától rábízott feladatot. Őbenne minden
ember irgalmat talál.
"Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem
leszek
mindig veletek."
Jézus ezen gondolataival nap mint nap szembesülhetünk. Bármennyit is
teszünk az emberekért, mindig lesz szegény, lelkiszegény. Számomra ezzel
Jézus nem azt akarja mondani, hogy ne foglalkozzunk másokkal. Hanem
inkább azt, hogy bármennyit is teszek a "szegénységért", mindig tudjak a
sajátoméról is. Az én szükségleteim is fontosak. Rá kell találnom
minden nap az öröm igazságára, csak így tudok gazdagon másokért tenni.
Tudd, miért, kiért cselekszel, aggódsz, gondolkozol nap mint nap, s
rátalálsz az igazi gazdagságra.
Nézd Jézust ... Ez a néhány nap az igazi keresztény lelkigyakorlat ....
Szememet Jézusra kell függesztenem. Igy talán azt is észreveszem, amikor
a kinzások között rám tekint, mint egykor Péterre, aki ettől a
pillantástól újjászületett a bűnbánat könnyeiben.
Kommentáld!