Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)" Máté evangéliuma 17:19-21

Biztosan voltál már úgy - hozzám hasonlóan -, hogy kaptál egy olyan váratlan feladatot, amitől megrémültél és nem is tudtad, hogy miként kezdj hozzá. Hát nem jó érzés, az biztos. Ilyenkor sok minden eszébe jut az embernek: - Hogy fog ez nekem összejönni? - Van-e hozzá elég erőm, tudásom? - Most elvárják, hogy teljesítsek, de miként tudok ennek megfelelni? Természetes, hogy felmérem a feladatot magát. Mit kell tennem, mi szükséges hozzá? Rendelkezem-e mindezzel? A szakemberek azt mondják, hogy a reális látáson túl szükségünk van még valamire: hitre. Történetünkben is ez szerepel.

A tanítványok egyedül maradtak egy kis időre. Jézus Péterrel, Jánossal és Jakabbal elment egy nagy hegyre, ahol találkoztak Mózessel és Illéssel. Az Atya általuk erősítette Fiát az előtte álló feladatra. Bennük látta, hogy igen, érdemes meghozni az áldozatot az emberiségért. Minderről a lent maradtak nem tudtak semmit sem. Feszültek voltak, hogy ők miért nem kerültek a három kiválasztott közé, hogy őket miért nem találta alkalmasnak erre a feladatra Jézus. Ebben az önbizalomhiányos, sértett lelkiállapotú helyzetben érkezett a nagy feladat hozzájuk. Egy apa jött beteg fiával együtt. Arra kérte őket, mivel a Mestert nem találta ott, hogy ők segítsenek gyermekén, aki rohamaiban életveszélyes helyzetekbe került, mert "hol vízbe, hol tűzbe esett" öntudatlanul. Az Úr követői sokáig próbálkoztak, nem tudjuk pontosan hogyan, de azt igen, hogy eredménytelenül. A visszaérkezett Mester válasza a kérdésre, hogy kevés hitük volt hozzá, még egy mustármagnyi sem.

Igen, egy kevés hit is csodákra képes. Egy mustármagnyi is elég arra, hogy egy nagy hegyet is engedelmességre bírjunk, vagyis ahhoz, hogy a lehetetlen dolgok is valóra váljanak. Mi volt az oka, hogy ők nem rendelkeztek ezzel? Egyrészt a széthúzás és a féltékenység. Saját magukkal foglalkoztak és így nem tudtak a rászorultra koncentrálni. Másodszor: tudjuk, hogy a hit forrása maga Isten. A tanítványok Istennel való kapcsolata sem volt rendben ekkor, hiszen harag volt a szívükben Jézus iránt is, Aki otthagyta őket egyedül. Mindezek a dolgok ma is akadályai annak, hogy Urunktól kapott feladatainkat ellássuk. Az egymással szembeni féltékenység, rivalizálás, az Isten iránti neheztelés, a túlzott önmagunkkal való foglalkozás elzár bennünket a hit forrásától. De történetünkben erre is találunk megoldást.

Megváltónk végül megadta a győzelem kulcsát az övéinek: "ez a fajta csak böjtölésre és imádságra" távozik. Böjt és ima. Ez a lényeg! Böjt - elzárni magam más befolyásoló tényezőktől. Önként lemondani róluk egy időre. Ima - Istenre figyelni, Rá koncentrálni, a Vele való kapcsolattal törődni. Ezek tesznek bennünket helyre, ezek tesznek képessé a Tőle kapott feladatok teljesítésére, bármilyen nehezek is legyenek azok. Mert ezzel a kicsiny, de Tőle kapott, hittel a lehetetlent is valóra lehet váltani!