Néhány éve történt, hogy nem vettük észre, lejárt az autónk forgalmija. Na, nem egy-két hét csúszásban voltunk, amikor kiderült, hanem minimum 3 hónapja használtuk így a kocsit. Teljesen kiment a fejünkből, nem volt szokásunk olyan sűrűn nézegetni az autó papírjait, így egy közúti rutin ellenőrzésnél egy pénteki napon ,útban a nagyszülők felé, hidegzuhanyként érte a férjemet a hír. – Most mit csináljak magával? – kérdezte a rendőr, miközben az autóba pillantva meglátta a gyerekülésbe kötött lurkókat. Hatalmában állt volna a büntetés mellett komolyabb szankciókat is alkalmazni, mint pl. elvenni a rendszámot, de nem tette. Végül a helyszíni bírság mellé a lelkére kötötte az uramnak, hogy sürgősen tegye meg a megfelelő lépéseket, és amint tudja, vigye el műszakiztatni a járművet. Aztán elengedte őket.

A kegyelem, amit kaptunk tőle, először is buzgó imádságra késztetett minket, mert vasárnap valahogy még haza kellett jutnunk… Valamint arra is, hogy hétfő reggel az első dolgunk a szerelőnk felkeresése legyen. A rendőr nevelt minket. Adott kegyelmet is, de a következményeket sem vette el teljesen. A leckét megtanultuk. A gyerekeink pedig azóta is emlegetik ezt a kalandot.

Isten nevelésében is ott van megingathatatlanul a kegyelem, a szeretet, ugyanakkor a következmények is. Bölcsen, következetesen fordul felénk, telve elfogadással, és Ő tényleg a legjobbat akarja nekünk. Van, hogy nem tompítja a becsapódást, amikor fejjel rohanunk a falnak, és megengedi, hogy minden porcikánkkal érezzük a detonáció erejét. Van úgy, hogy teljesen vagy részben elveszi a következményeket. Megesik, hogy egy nem magunk okozta eseményt használ fel nevelésünkre, arra, hogy kihozza belőlünk azt a csodát, akinek Ő teremtett meg minket.

Ő sosem él vissza a hatalmával. A célja, hogy Embert faragjon belőlünk, és ezt a legbölcsebb szeretettel teszi úgy, hogy Ő már az életével fizetett az életünkért. Hát helyezd magad bátran a kezébe, bízz benne, Ő tudja, mi az, ami a javadra válik!

Áldott napot!

bejegyezte: sz-cs. andi – szeptember 26, 2021