"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
"
Zsoltárok könyve 107. fejezet 1. vers
“Uram, mit akarsz tőlem?
Maradjak távol tőled? Magamat megalázva, földig hajolva, hangosan könyörögjek hozzád, hátha meghallod? Vagy arra tegyem fel életemet, hogy személyesen találkozzam veled?
Mit áldozzak neked? Ételt? Italt? Élő állatot? Saját gyermekemet? Vagy elég az, ha engedelmes vagyok?
Mit akarsz tőlem? Hagyjam el az otthonomat, és éljek ott, ahová vezetsz? Vagy maradjak a helyemen, és várjam, mit üzensz?
Lázadjak haraggal és fegyverrel az elnyomás, az igazságtalanság ellen? Vagy csendben, visszafogottan támogassam a békét?
Mit mondjak rólad másoknak? Hogy kegyelmes vagy, és ezredik alkalommal is adsz új esélyt? Vagy azt, hogy ítéleted hamar utoléri a bűnöst?
Mit akarsz tőlem? Böjtölve és gyászolva valljam meg minden bűnömet? Vagy gazdag lakomával ünnepeljem jóságodat és az élet örömeit?
Tartsam magam távol azoktól, akik nem szeretnek téged? Vagy éljek közöttük, hogy ők is megismerhessenek?
Elég, ha hiszek benned? Vagy tennem is kell valamit, ha követni szeretnélek?
Mit akarsz tőlem? Tegyelek próbára téged? Vagy egyáltalán ne kísértselek?
Tegyek valamit azért, hogy saját jogaim érvényesüljenek? Vagy lépjek egyet hátra, és adjam át neked az irányítást?
Mit akarsz tőlem . . .?”
A kérdések özöne így folytatódott, egyre keservesebben, végtelen sorokon át.
Az Úr türelmesen hallgatott. Szemében megértő tekintettel, figyelmesen várta a végszót. Végül szerető mosollyal csak ennyit mondott:
“Szeretni akarlak, örökké!
A többi majd jön magától!”
Áldott napot!
bejegyezte: cserpán ádám – június 17, 2022
Kommentáld!