„Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a
császáré, és Istennek, ami az Istené. És igen elcsodálkoztak rajta."
Ez az a mondat, legalábbis az egyik a sok közül,
amivel nyíltan zavarba akarták hozni a farizeusok Jézust és azt gondolták majd
most tőrbe csalják. Azonban azt elfelejtették, hogy Jézus nem egy olyan
személy, aki ne látna túl a rafináltságukon vagy a kétszínű kérdésen, amelyet
neki szegeztek.
Mi is volt ez a kérdés? Így hangzik: „Szabad-e adót fizetni
a császárnak, vagy sem? Fizessünk-e vagy ne fizessük?” Ami érdekes, hogy ezt a provokatív
kérdést olyan előszó vezette fel,
amely hangsúlyozta, hogy a farizeusok tudják, hogy Jézus igaz ember és
nem az foglalkoztatta, hogy kitől mit hall. Egyedül az számít, hogy igaz
legyen és törvényileg igazságos. Így hát
gondolták majd most tőrbe csalják az igazságtudatával és beleköthetnek,
hiszen
erre milyen választ tudna adni? – gondolták ők.
Jézus azonban a függöny mögé látott. Annyira tetszik –
persze sok más minden mellett- az, hogy Jézus higgadtan és átgondoltan tud
azonnali választ adni. Méghozzá olyan választ, ami valóban megállja a helyét.
Fontos volt számára az igazságosság, a becsületesség és ezt a farizeusok
tudták. Ezért tették fel neki pont azt a kérdést, ami a legtöbb vitát elindítja
és ami a mostani világban is sok problémát tud okozni: a pénz kérdését.
A Biblia nem csak ezen része foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Pál is említést tesz róla a rómaiakhoz írt levelében: „ Adjátok meg
mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a
vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig a
tisztelettel, annak a tiszteletet.” (Róma.13:7) Itt bővebben is olvashatjuk,
hogy kinek mivel kell megfizetni. Pál kiegészíti a fizikai fizetséget a lelki
fizetséggel. A tisztelet természetesen
jár egy uralkodónak vagy az embertársunknak, de félni egyedül Istent kell.
Persze nem a szó negatív értelmében kell félni tőle. Félni kell őt, tehát olyan
tisztelettel adózni irányába, amely szereteten alapszik. Mint amikor egy
gyermek szeretete jeleként arra törekszik, hogy úgy tegyen mindent, hogy
szüleit ne bántsa se szóval, se tettel. Ezt jelenti félni az Istent.
Jézus válasza tehát egyértelmű: vizsgáljuk meg, hogy kinek
mivel tartozunk. Amivel az embereknek tartozunk, azt az embereknek adjuk.
Ugyanígy tegyünk azzal, ami az Istené. Életünket Istentől kaptuk. Az Ő ajándéka
minden lélegzetvételünk. Ha szeretjük egymást és tiszteljük embertársunkat,
megfogadjuk Isten útmutatásait és ha aszerint élünk, akkor vissza adjuk neki
azt, ami őt illeti meg.
Áldott napot!
Kommentáld!