Ha valaki kér tőled valamit, szoktad azt a szót használni válaszként, hogy „mindjárt”? És ha Isten szól hozzád, mondtad-e már Neki, hogy „mindjárt, Uram”?

A „mindjárt” egy kulcsszó szerintem manapság már egészen gyermekkortól kezdve, amikortól megtanulunk beszélni. Amikor a szülők hívják a gyermeküket például enni, akkor sokszor az a válasz, hogy „mindjárt anya, még játszom”. Vagy később, amikor valamilyen házimunkát kellene csinálni, akkor is sokszor azt halljuk, hogy „mindjárt, csak még kicsit pihenek”. De a szülők is mondják gyermeküknek – amikor ő odajön, hogy játszani szeretne az apukájával vagy anyukájával –, hogy „mindjárt kicsim, csak előbb még befejezem a munkámat”. Szóval korosztálytól függetlenül sokszor használjuk ezt a szót, és talán nem csak velem fordult már elő, hogy ha azt mondtam mindjárt, azt a dolgot csak jóval később vagy egyáltalán nem csináltam meg.

Vajon hányszor mondjuk Istennek azt napközben, amikor megszólít minket, hogy „mindjárt, Uram, csak még sok dolgom van”?

Felgyorsult világunkban mindig rohanunk és sokszor halogatjuk dolgainkat. Ezek között van általában olyan, amelyet lehet is tologatni, de az ima nem ilyen.

Bár én is sokszor esem abba a csapdába, hogy majd imádkozom, ha lesz rá időm, azonban ha így állok hozzá, akkor sokszor arra eszmélek, hogy napközben nem töltöttem időt Istennel.

Pedig Ő nem kér sokat tőlünk. Sőt, nagyon örül annak, ha a napi rohanásunkból, vagy épp a nyaralásunkból csak pár percre kiszakadva, kicsit megállunk és ráfigyelünk. Legyünk éppen az irodában a számítógép mögött, vagy tömegközlekedésen, esetleg az elmúlt napi esőzések után a Balaton partján pihenve. Álljunk meg egy pillanatra napközben is és figyeljünk Őrá. Adjunk hálát azért, ami ma már történt velünk, vagy éppen kérjük Őt, hogy segítsen még elvégzendő feladataink teljesítésében.

A lényeg, hogy ha megszólít minket, a „mindjárt” helyett próbáljuk meg azt mondani, hogy „Itt vagyok, Uram”. Figyeld meg, utána sokkal nagyobb lendülettel tudod folytatni a napodat!

Hortobágyi Tibor