„Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.”
Nem értem! Miért kell mindent szanaszét hagyni? Miért nem lehet visszarakni a dobozába társasjátékokat? Így vesznek el a tartozékok. És ez a szemét! Mikor tanulják meg már végre, hogy a kézműveskedés után takarítsák össze a hulladékot? No de nem érdekel, én nem fogok mindig utánuk pakolni! Majd ha zavarja őket és nem akarnak ebben a szemétben uzsonnázni, akkor szépen rendet raknak!
Ekképp fortyogtam magamban egy hete a szünidei gyermektáborban, mikor egy hang szólalt meg bennem: Mit gondolsz, utánad nem kell rendet rakni?
Igen, ezek a gyerekek még kicsik ahhoz, hogy teljesen felmérjék a dolgok valódi értékét. Te viszont felnőttként a hanyagságoddal, a közömbösségeddel nem egy-két vacak bábut veszítettél már el az életben, hanem pótolhatatlan hús-vér embereket.
És a gyermekfoglalkozás után keletkező papírcsíkok eltörpülnek azon szemét mellett, amit a meggondolatlan szavaiddal és flegma viselkedéseddel hagytál és hagysz szinte minden nap magad körül.
S ha azzal jössz; jó jó, de ezt akkor sem lehet szó nélkül hagyni! A bűnt nem lehet takargatni, nem lehet elnézni!
Akkor ne takargasd, ne nézd el! Hanem ahogy Jézus teszi szüntelenül a te életedben is, szeretettel és alázattal hajolj le, és ne a másik fejét, hanem lábát mosd meg. „a rosszat jóval győzd meg!” (Róm.12:21)
„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (Ján.3:17)
Ez az Isten elfedező, rendet rakó szeretete.
Ezt vedd észre, ezt tanuld meg, ezt gyakorold!
Kommentáld!