November
1-jén közös napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi
megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név
szerint nem emlékezhet meg. Mindenszentek ünnepe a kötelező egyházi
ünnepek közé tartozik, ezért a hívek számára előírás a szentmisén való
részvétel.
Keleten
már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról. A nyugati egyház
liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután
megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609.
május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel.
III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a
„Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a
földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává
tette mindenszentek ünnepét.
IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep november 1-jére.
„Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon
ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros
közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat”
– hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. E szavakkal
a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas
egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó, küzdő
egyház.
Imáinkban emlékezzünk meg azokról a szentekről, akik példájukkal
megmutatták nekünk, hogy életünkben itt és most van lehetőségünk arra,
hogy kövessük Jézust, hogy azon az úton járjunk, amelyet Ő mutatott meg
nekünk.
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Fotó: Pixabay.com
Magyar Kurír
Kommentáld!