„Mert nincs különbség zsidó meg
görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag
mindenekhez, akik őt segítségül hívják.”
(Rómabeliekhez írt levél 10. fejezet 12. vers)
Egy
nagycsaládokról szóló rádiós magazinműsorban a riporter arról faggatta az
édesanyákat és édesapákat, hogy képesek-e egyformán szeretni minden
gyermeküket. - Ne mondják, hogy ez lehetséges, provokálta sorra a szülőket - mert
nem hiszem el. S mi volt a válasz? Pedig lehetséges. Egyformán szeretjük a
gyermekeinket, csak másképp.
És
épp ez a másképp az, amit sokan nem tudnak felfogni, pedig olyan egyszerű.
Szeretem a fiaimat és a lányaimat is, ezért mindannyiuknak egyformán veszek
ajándékot, de mást. Képzelje el mi lenne akkor, ha a fiaimnak is ugyanúgy babát
adnék, mint a lányaimnak…
És
igen, sajnos a bűn által megfertőzött szívünk ezt nem érti meg. Ezért van az,
hogy a másikat, a másik lényét, és a másik különbözőségét sokszor támadásnak
éljük meg. Aki nem olyan nemzetiségű, aki nem olyan pártállású, aki nem olyan
vallású, aki nem olyan nemű, stb., mint mi, az ellenség, mert osztozni kell, mert
elveszi a mi lehetőségeinket, ha ő nem lenne, akkor nem kéne babára is költeni,
csak egy még nagyobb dömperre… De ez önzés. Ez nem szeretet.
S
mire akar megtanítani ma a mennyei Atyánk?
Számára
minden gyermeke, - akár görög, akár zsidó, akár magyar, akár román, akár férfi,
akár nő, akár gazdag, akár szegény, akár főnök, akár beosztott… - egyaránt
fontos. Mindegyikért válogatás nélkül életét adta és adja ma is.
Isten
nem azért ad kegyelmet, nem azért szeret, mert ilyen vagy olyan vagy, hanem
azért, mert létezel, mert vagy.
Áldott napot!
Bejegyezte:
Szilárd
–
december 16, 2020
Kommentáld!